A tóparti gyilkosság

Fülszöveg

Laczkó Géza írja: „A tóparti gyilkosság rémes titkát sok hókuszpókusz, álarcos hűségesküvés, a néma cimborák kéttagú társaságának megalapítása után beszéli el a fantaszta színész fiú új barátjának, a töprengő, érzékeny lelkű, benyomásokra rendkívül fogékony, de ép, egészséges kis debreceni diáknak. Lóránt Agenor megölte Satopper Főbusz kapitányt, mert elrabolta nővére becsületét, rálehelvén szájára; egy parti padról taszította bele a tóba. Az elbeszélésnek ez a tetőpontja, s egyik legszebb lapja Ambrus egész munkásságának: Flaubert-rel temperált Cervantes - Bourget tollából. Elején a verekedés kissé hosszadalmas; az író látható gyönyörűsége azonban, amellyel mellette idóz, ellenállhatatlanul visz magával."
A témabeli hasonlóság okán kötetünkben olvasható Jancsi és Juliska című Ambrus elbeszélésről pedig ezt írja Elek Artúr 1911-ben, ugyancsak a Nyugat hasábjain: „... irodalmunknak egyik legtökéletesebb alkotása ez a kis műve, remeke a szerkesztés meg az előkészítés művészetének. A kis Morvái Hugó tragikus történetét beszéli el benne Ambrus, a csodagyermekét, aki ünnepelt kis színész, a közönségnek meg a színésznőknek kedvence... Minden emberi ebben a történetben és minden művészi. A vége pedig, ahogy a gúnyos hangú elbeszélőnek hangja fölenged, s a szeme fölnyílik, fölragyog, és a lelke képe s benne az emberiségnek képe jelenik meg, az feledhetetlenül grandiózus." Vissza