A toronyőr visszapillant II. (töredék)

Fülszöveg

"Felháborodom, tehát vagyok" - volt Bálint György jelmondata.
Egész írói működése tiltakozás a marxista logika, a humanizmus, az irónai és a pátosz, a művészet minden eszközével a kapitalizmus, a fasizmus ellen. Írásai, mint a szeizmográf, jelzik a második világháború előtti évek katasztrófát mutató világrengéseit. Az értelmetlenséget és az antihumanizmust tartotta az emberiség legnagyobb ellenségének, ezért törekedett arra, hogy az értelem,a nacionalizmus világossága jellemezzék írásait. Esszéiben az apróságokból nyílik a távlat, a jelenségből következtethetünk a lényegre. A Bálint György-i műfajnak az aktualitás és a szimbolizmus a jellemzője és fő erénye. Minden írása mozgósít és érdekeltté tesz. Minden szava politikus - művésziségének ez adja a hitelességét.
A szellemi magatartás, amit neve és műve szimbolizál, tiszteletet érdemel. "Besötétedett, hűvösen lebben a szél. Most kellene menekülni, ki tudja, lehet-e még, mire megint világos lesz. Maradok" - írta.
A kétkötetes mű az eddigi legteljesebb válogatás Bálint György írásaiból. Publicisztikai írásait szinte teljes egészében tartalmazza e könyv első kötete. A második kötet művészeti írásait, kritikáit és nagyobb tanulmányait foglalja magába. Művei érvényesek és aktuálisak ma is. "Arra született, hogy lásson, arra rendeltetett, hogy nézzen, hűséget esküdött a tollnak..." - vallotta, és ez a könyv a bizonyítéka, hogy hű volt küldetéséhez. Vissza