A történelem tanítása - Gyakorlatok a történelemtanítás módszertanából

Előszó

A "Gyakorlatok a történelemtanítás módszertanából" című 1965-ben kiadott jegyzetünk megállta a helyét. Szívesen forgatják főiskolai hallgatóink, de nem várt sikert aratott a gyakorló pedagógusok körében is. A sikeres fogadtatás, no meg az azóta eltelt évtizedben bekövetkezett pedagógiai fejlődés azt igényli, hogy újból megjelentessük jegyzetünket. Az új jegyzet írása során a következő törekvések vezettek bennünket: 1. Meg kellett tartani azt, ami az előző jegyzetben jól bevált; 2. Korszerűsíteni kellett bizonyos témákat, hisz a pedagógiai elmélet és gyakorlat fejlődése ezt feltétlenül indokolta; 3. Bővíteni kellett jegyzetünket azokkal az új tantárgypedagógiai ismeretekkel, amelyek az utóbbi tíz évben kerültek az érdeklődés homlokterébe, (Új eszközök, módszerek, szervezési formák, stb.); 4. Tematikailag teljessé kellett tenni jegyzetünket. Egyetlen lényeges tantárgypedagógiai kérdés sem hiányozhat belőle. Ezért van megkülönböztetett szerepe pl. jegyzetünk első fejezetének, amely az általános iskolai történelemtanítás alapvető dokumentumait tekinti át. Az előző jegyzetünkből e téma teljesen és indokolatlanul hiányzott. 5. A rendszertani pontosítást is el kellett végezni. E vonatkozásban a szerzők mellett kiemelkedő segítséget adtak már a jegyzet tematikájának összeállítása során a lektorok, akiknek ezúttal is kifejezzük köszönetünket. Ugyancsak köszönetünket fejezzük ki a rendkívül alapos, lelkiismeretes lektori véleményekért is.
Nem évültek el természetesen és ma is aktuálisak előző jegyzetünk bevezető gondolatai: "A tanárképző főiskolák eddig is egyik leglényegesebb munkaterületüknek tekintették hallgatóik gyakorlati felkészítését... El szeretnénk érni, hogy végzős hallgatóink az eddigieknél is jobban rendelkezzenek mindazokkal az ismeretekkel, készségekkel és jártasságokkal, amelyekre majdani iskolájukban nap mint nap szükségük lesz."
Ebből a célból készült új jegyzetünk is. Vissza