A tót atyafiak/A jó palócok

Előszó

(Levél a kiadóhoz)
Kedves barátom!
Midőn arra kérsz, hogy néhány szót írjak A jó palócok díszkiadásához, az első tollvonás csak az lehet, hogy megköszönjem neked a buzgalmat, gondot és költséget, amit az én legkedvesebb szülöttemnek a kiöltöztetésére fordítottál.
Bizony nem gondoltam volna, mikor hozzád adtam kosztba, hogy egy évtized múlva ilyen csillogó ruhában fog pompázni. Egyszerű szegény könyvecske volt, amint a világba elindult, olcsó zöldes köpenykében, zsönge apró képekkel kezdő piktorok kísérleteivel. Az apjának semmi neve se volt, amire támaszkodhatott volna, a zsáner is lenézett, megvetett. Nem volt valami nagy bizalmam a karrierjéhez.
Hiszen tudod, hogy megy ez Magyarországon. A könyv megeszi a kiadót, a könyvet megeszi az egér, az egeret megeszi a macska. A macskánál aztán megakad az egész irodalmi pályafutás, mert a macskát nem eszi meg senki. Az író ellenben semleges perszóna az egészben. Őt nem eszik, de ő sem eszik.
Mondom nem volt hozzá valami nagy bizalmam, de most midőn idegen nyelveken, ragyogó külsővel visszatér, magam is hinni kezdek az életrevalóságában, s minek is titkolnám, szívem megtelik atyai örömökkel. Magamat látom e könyvben, aminő voltam fiatal koromban, s aminő már sohasem leszek többé.
Még zúgnak az erdők, hiszen zúgnak még a palóc dombokon, még nyílnak a réteken a virágok, még száll a Magdalena-bogár keletre-nyugotra, de már eszembe sem jut gyanúba fogni, hogy üzenetet visz... talán éppen Bede Erzsitől Szücs Palihoz. Vissza