A Tours-i plébános/Pierrette

Fülszöveg

Rengő pocakkal, zsíros reményekkel derűs papocska gurul elibénk A toursi-i plébános első lapjairól - s roncstól, élőhalottól búcsúzunk az elbeszélés végén. Mi történt vele? Hallgassák meg: tragikus és épületes eset, igazi, tőről szakadt Balzac-történet a kíméletlen érdekek hálójába bonyolódott derék együgyűről, ármánykodó, hiú vénkisasszonyról, törtető kanokról, kapzsiságról, perről, pártok marakodásáról, végezetül pedig az igazság megtiportatásáról s az álnokság diadaláról. Hallgassák a krónikást és csodálják meg művészetét - nemcsak bővérű elbeszélőkészségét, nemcsak remek, a tükörkép és torzkép határán termett alakjait -, nem restelljük talán ezeregyedszer ajánlani, s itt különös joggal: csodálják meg a balzaci "erkölcsrajzot", a kor, a társadalom képét. Nincs hívebb, megkapóbb ábrázolása a "trón és oltár szövetségének", a francia restaurációnak, mint ez a röpke história! Ami A tours-i plébánosban vázlatos csupán, kibontakozik a Pierrette-ben. Egy árvalányról beszél a kisregény, egy breton lánykáról, akit gyámjai halálra gyötörnek. Érzelmes történet, melyet előtte is, utána is számosan feldolgoztak. De Balzacnál a tárgy túlnő önmagán, ő Pierrette sorsát egy egész országéval fonja egybe, egész várost bolygat fel pörével, politikai szenvedélyeket lobbant, liberálisokat és royalistákat uszít egymásra, társalgási gyűlölségeket szít - és halványan még, de sokat sejtetőn felgyújtja a forradalom vörös fényeit. Gyújt másik fényt is, gyöngéd, tiszta gyertyalángot: Pierrette és a kis asztalossegéd, Brigaut szerelmét - ez hint némi bájt, emberséget e kegyetlen történetre. Vissza