A tragédia délelőttje - az ifjú Nietzsche filozófiai perspektivizmusa

Előszó

Az alábbi írás tárgya - az ifjú Nietzsche filozófiai perspektivizmusa - igen tág téma. A kiinduló ötlet, hogy a filozófus saját életének példázatát teszi bölcseletének tárgyává, Nietzsche ürügyén különösen létjogosult és érdekes értelmezési pozíciónak tűnik. Esetében extrém módon elválaszthatatlan a privát élet és filozófiája. A perspektivizmus fogalmával megjelölt gondolkodás- és életmód vizsgálatának alapvető kérdése, hogy miképp ábrázolható az a folyamat, ami az ifjú filológustól az Így szólott Zarathustra szerzőjéhez vezet? Kérdés, hogy meghatározható-e Nietzsche szellemi fejlődésének kibomlását jellemző immanens konstituciós elv a perspektíva fogalmához rendelhető jelentéshorizont keretei között, vagy bölcseletének története, művei inkább asszociációs játék, fragmentumok differenciálatlan halmaza.
A dolgozat első fejezetében a perspektíva fogalmának és lehetséges jelentéseinek tisztázására kerül sor, különös tekintettel a kérdés egzisztenciális értelmére. A későbbi fejezetek Nietzsche perspektivizmusának kibomlását az életpálya kronológiai rendjét követve értelmezik a gyermekkori évektől 1882-ig, a Vidám tudomány megjelenéséig. Életének különböző korszakaiban a perspektivizmus kérdésének alakulását, a probléma sajátosságait elemző szövegrészek közé iktatott exkurzosok a perspektivikus gondolkodás megnyilvánulásának néhány kiemelkedő példáját mutatják be. A dolgozat utolsó két részfejezete A perspektíva mint horizont és A diszkontinuus ugrás, valamint az "Isten halála" című exkurzus nem csak az elemzés zárógondolatainak összefoglalása, hanem elsősorban utalás a Zarathustra korszakának, valamint a késői művek perspektivikus olvasatának létjogosultságára. Az elemzés által itt felvetett kérdések egy részét az értelmezés nyitva hagyja, hisz megválaszolásuk a nietzschei életmű érett korszakának interpretációs problémája. Ugyanakkor bizonyos kérdések válasz nélkül hagyása annak belátása, hogy a Nietzsche által felvetett problémák természetükből következően nem lezárható interpretációk, a megoldások keresése örökkévaló szellemi feladat. Vissza