Előszó
Már a szovjet állam fennállásának első éveiben Lenin és Sztálin elvtársak rámutattak arra, hogy a kisparaszti mezőgazdaság szocialista átszervezése kizárólag csak a nagy, gépesített gazdaságok útján lehetséges.
Ilyen gazdaságok a kolhozok és a szovhozok. A kolhozgazdaságok gépesítésének alapjai a szükséges mezőgazdasági gépekkel és felszereléssel rendelkező gép- és traktorállomások.
A mezőgazdaság gépesítése a traktorokra épül, amelyek biztosítják a gépesítés energiaforrását.
Az 1934-től 1938-ig terjedő időben a Szovjetunió gépállomásainak és azok traktorainak száma több mint kétszeresére emelkedett. A népgazdaságban pedig 1933-tól 1940-ig 25-szörösére nőtt a traktorok száma.
A Szovjetunióban a traktorok tömeges gyártását 1926-ban a leningrádi Vörös Putyilov (most kirovi) gyárban kezdték el. 1941-ben már négy óriási traktorgyár - a cseljabinszki, a sztálingrádi, a harkovi és a leningrádi - állított elő traktorokat. Ma ezek a gyárak sokkal több traktort gyártanak, mint azelőtt. Velük együtt termelnek a Nagy Honvédő Háború idején létesített gyárak is.
A traktorok nagyon sokféle munkát végeznek a népgazdaság különböző ágaiban. Ezért kell különböző teljesítményű traktorokat gyártani. A Szovjetunió gyárai a nagyteljesítményű Sztálinyec-80 típusútól kezdve a kétkerekű kis SZOT kerti-traktorokig több típust hoznak forgalomba. A Sztálinyec-80 (1. ábra) a gyártott traktorok közül a legnagyobb teljesítményű. Ezt a nehéz, minden munka elvégzésére alkalmas lánctalpas traktort széles körben alkalmazzák a népgazdaságban.
Sztálinyec-80 traktorok dolgoznak a mezőgazdaságban, a kőolaj-, erdő- és szénbányaiparban, a földtani kutatómunkálatoknál, útépítésnél stb. A Sztálinyec-80 traktorba 93 lóerőt még leadó, nagyteljesítményű, négyhengeres, négyütemű Diesel-motort építettek.
Erőátviteli berendezése öt sebességgel biztosítja a traktor mozgását 2,25 km/ó -9,65 km/ó sebességig. Vonóereje a különböző sebességnek megfelelően 8000-1500 kg.
Vissza 
