A Trianon forrásai I.

Előszó

A szerte a világban történő utazásaim során a könyvtárakban mindig tanulmányoztam a rólunk, magyarokról szóló véleményeket, történelmi megítéléseket. Én is, mint Sisa István vagy Magyaródy Szabolcs, a hiteles történelmi forrásokat és a tárgyilagos könyveket, írásokat kerestem. Megdöbbentő, hogy ilyeneket például Észak-Amerikában sem lehet igazán találni. Magyarországi hiányukat a szovjet-kommunizmus - a tudománynak, nemzeti történeti tudatnak alaposan ártó - éveivel is magyarázhatjuk, de odakünn? Nem akartam hinni a szememnek, amikor 1990-ban a tárgyilagos történetíárásáról közismert - New York-i Columbia Egyetem Történelmi Világ-Enciklopédiájában a Magyarország (Hungary) címszónál a trianoni béke így szerepelt: ...az 1920. június 4-én deklarált békediktátummal határait drasztikusan megváltoztatták és területét igazságtalanul egyharmadára csökkentették. Több mint három millió magyar került elcsatolásra...Ekkor, hogy itt leírva láttam az igazságot, engem a történészt szinte áramütésszerű meglepetés ért! Felejtsd el! Mondják többen is, köztük a kollégák. Az ilyen múltat el kell felejtenünk! Igazi békére van szükség a Kárpát-medencében! Ezt vallom én is; a tisztességes jószomszédságra törekvő, valóságos történelmi tudattal rendelkező népekkel, államokkal együtt. Azután kézbevehetem a rólunk szóló számtalan folyóiratot, könyvet szerte a világban és olvashatom: "...Ősi szent földünkre primitív, barbár hordák törtek be délről és keletről. Békés földművelő, pásztorkodó népünk, mint a dák nép leszármazottjai és a római kultúra transsylvaniai örökösei - esett áldozatul a vérszomjas, kegyetlen, rabló magyar dúvadaknak..." Az ezerszáz esztendővel ezelőtti honfoglalásunkat mutatja be így a Bukarestben 1993-ban megjelent írás. Dr. Timaffy István közli, "hogy a világ valamennyi könyvtára ilyen szellemiséget árasztó »tudományos« termékkel van megtömve. Nemcsak a románok, de a Trianon utáni környező utódállamok az 1920-at megelőzően is, de főleg azt követően erejüket meghaladó összegeket fordítottak arra, hogy önmagukat a magyar náció mártírjainak, bennünket pedig kegyetlen elnyomóiknak tüntessék fel."
Legalább száz év óta ezt tudja rólunk "tárgyilagosan" a világ! A tőlünk távol élő tudósai, államférfiai ezt ismerik, mint a rólunk szóló hiteles történelmet...A kíváncsi jószándékuak az itthoni "forrásmunkákat" is kézbevehetik és megkérdezhetik: Mit látunk mi magyar szemmel Trianonnal kapcsolatban? Mi a véleménye egy magyar történésznek az 1920. június 4. előtti eseményekről, történelemről? Egyáltalán mi vezethette a magyarságot ehhez a Trianonhoz? Ezekre a főbb kérdésekre is próbál válaszolni kötetünk. Dr. Szilassy Sándor történész professzor (USA) - az angolszásznak mondott - hideg tárgyilagossággal ír benne a békediktátumunkról. Rada Tibor hadtörténész-katona (Canada) a hadi- és védelmi szempontokat, míg Dr. Juba Ferenc tengerész-történész (Ausztria) tengerészetünk elvesztésének szellemi és anyagi vonatkozásairól készít számvetést. Raffay Ernő hadtörténész professzor (Budapest) Trianon titkai kötetének bevezetését úgy közöljük, mint egy reálisan látó honi történész véleményét. Harry Hill Bandholtz vezérőrnagy (USA) a magyarországi Szövetséges Katonai Misszió amerikai tagja már 1920-ban megfogalmazta: "...Átadni Magyarország területének egyes részeit, a civilizált és kifinomult lakosságot alkotó emberekkel, olyan dolog, mintha Texast és Kaliforniát adnánk át a mexikóiaknak. Szégyelljék magukat a Szövetséges Nagyhatalmak mindazért, amit a fegyverszünet után ebben az országban megengedtek." Véleményéhez csatlakozott John Flournoy Montgomery budapesti amerikai nagykövet (1933-1941) is: "...Megdöbbentő, hogy mennyire tartósak azok a megrögzött gyűlöletek és megrögzött elfogultságok, amelyeket az első világháborúban alakítottak ki és plántáltak belénk a szövetségeseink. Ennek magyarázata a propaganda - olyan mértékű propaganda, amilyen elképzelhetetlen lett volna Washington elnök figyelmeztetésének idejében. Soha még csak meg sem hallgatták azokat az embereket, akiket szomszédaik létfeltételeiktől fosztottak meg...Különösen vonatkozik ez a csehekre, akik elvették Magyarország legkitűnőbb termőföldjeinek egy részét és a németajkú Ausztria leggazdagabb iparvidékeit. Évente dollármilliókat költöttek a legkülönfélébb propaganda tevékenységre, aminek az volt a célja, hogy megtarthassák azt, amit elvettek." Ennek a több évtizede folyó, államilag (Franciaország, Oroszország, Szerbia), valamint a csehszlovák és román nacionalisták által az Osztrák-Magyar Monarchia ellen irányított propaganda munkának a titkos dokumentumait, különböző összefüggéseit tárta fel Szalay Jeromos egykori kolozsvári egyetemi tanár. A Párizsban élt pap-történész két kötetes Igazságok Közép-Európa körül című munkájából közöljük a második kötet Trianonig tartó fejezeteit. Az ellenünk irányuló példátlan cselszövések, összefonódások kiderülnek belőle, amelynek fő szervezői: a morva Masaryk és a cseh Benes voltak. Henri Pozzi, Celenceau megbizottja írta 1936-ban: "A francia parlamentet és a közvéleményt azonban egyszerűen becsapták 1914-ben, a hivatalos nyilatkozatok és a hazug sajtóhírek után. A francia nyilvánosság nem tudta, hogy Oroszország Szerbia cinkostársa." Mára azonban világosan láthatók lesznek a szövetséges nagyhatalmak: Anglia, Franciaország és Amerika mögött is megbúvó, döntően fontos háttéremberek és más irányító erők...A háborúban legyőzött Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia, főleg Magyarország hatalomra kerülő új politikusai baloldaliak. Az ő, de főleg Károlyi Mihálynak és társainak szűklátókörű, utópista, un. mindenáron békepolitikát, a magyar hadseregek államilag történő lefegyverkezését használták ki a fegyveresen támadó szerbek, románok és csehek. Fegyvereik erejével szentesítették nemzetközi propagandájuk régtől elfogadott sikereit. Kötetünkben részletesen tárgyaljuk ezeknek az ún. kisantant fegyveres erőknek a Délvidéken, Felvidéken és Erdélyben - francia és olasz segédlettel történő - gyors előrenyomulását. Itt kerül bemutatásra ezeknek a fegyveres megszálló erőknek a példátlan brutalitása, amely párosult a magyar gazdaság, az ország különböző eszközeinek nem véletlenszerű elrablásával. A megszállók, különösen az egész országot elözönlő román csapatok a terrort és a saját "demokráciájuk" szerinti törvényt alkalmazták...Külön fejezetben szerepeltetjük Harry Hill Bandholtz adatait, amelyek a Román megszállás Magyarországon című naplójából származnak. Ezekből a liberális Ionel Bratianu elvei: "Nem nyughatunk addig, míg a magyar népet gazdaságilag és katonailag teljesen tönkre nem tesszük, mert mindaddig, míg Magyarországban az életképesség szikrája is van, mi magunkat biztonságban nem érezhetjük" látszódtak igazolódni. Vissza