A tudástranszfer és a hídképző intézmények szerepe a fejlett országokban

Előszó

Az elmult évtizedek világgazdasági kényszerei jelentősen módositották a fejlődési folyamatok hagyományos menetét. Uj, gyorsan korszerüsödő tudományigényes technológiák jöttek létre, ezekben nagyfoku szakosodás, majd magasabb szintü integrálódás zajlott le, megváltoztatva a minőséget, a világkereskedelem sulypontjait. Az uj fejlődési pályára átállás a társadalmi-gazdasági környezet átalakulását követelte és kisérte. E folyamat keretében átalakitották, illetve korszerüsitették a kutatás-fejlesztés intézményrendszerét, döntési mechanizmusát és az egyes K+F irányitó és végrehajtó szervezetek közötti kapcsolatrendszert is. Az egész világon kiemelkedő hangsulyt helyeznek a K+F erdmények diffuziójára, a tudományos eredmények elterjesztésére, minél gyorsabb hasznositására.
A világban az innovációs folyamat egyre komplexebb egészként történő kezelése válik uralkodóvá. A korábban viszonylagos önállósággal rendelkező elemek (alapkutatás, alkalmazott kutatás, kisérleti fejlesztés, technológia és termékfejlesztés, marketing) egyre nagyobb mértékü összekapcsolása, egymásrahatása figyelhető meg. A modern piacgazdaságokban a verseny mindinkább az innovációs folyamatok második, harmadik szakaszára tolódik el, mig az ezeket megelőző kutatási, kisérleti-fejlesztési szakaszban ujtipusu szövetségek, szervezetek, együttmüködési formák jönnek létre. Vissza