A tudományos szocializmus Franciaországban

Előszó

Részlet a könyvből:

„Lafargue eleven vérmérséklete, hirtelen haragja és váratlan iróniája ellenére mindig odaadóan szolgálta a párt központi cselekvéseit, páratlan és állandó idealizmussal; a szociálista egység buzgó hitével." „Már jóval a mi forradalmunk előtt, a forradalmunkat megelőző és előkészítő korszakokban, a mi öntudatos munkásaink, a mi szociáldemokratáink megtanulták, hogy úgy tekintsenek Lafargue-ra, mint a marxista eszmék egyik legnagyobb és legmélyebb terjesztőjére... ezek az eszmék jelentették a zászlót, amely körül tömött sorokban gyülekezett az orosz munkásság élcsapata".
... Zord novemberi idő. 1911. Munkások ezrei állanak a zuhogó esőben a Pere Lachaise hamvasztója körül s hallgatják a lépcsőről dübörgő szavakat. Kautsky, Bracke, Keir Hardie, Jaurés, Vaillant, Lenin, búcsúznak Lafargue-tól és küzdőtárs feleségétől, Laurától. Vihart támasztott maga körül a társadalmi, politikai és tudományos életben; tisztítóharcot vívott a franciaországi munkásságért, a kispolgári és utópista ideológiák és mozgalmak legyőzésére; nagy társadalmi tragédiák előtt vált meg az élettől harcostársával együtt...
Lafargue Pál és Laura élete egybeesik a marxizmus franciaországi hőskorának, kialakulásának, sorsdöntő vitáinak, küzdelmeinek és fejlődésének idejével. Szerepe és jelentősége ugyanaz, mint Kautskynak a német, vagy Vanderveldének a belga szociálista mozgalomban... Vissza