A vadon szava/A mexikói

Előszó

Részlet a könyvből:
"Buck nem olvasott újságot, különben tudta volna, hogy egyre puskaporosabbá válik a levegő, s nem csak őt fenyegeti veszély, de minden erős izmú és hosszú szőrű, meleg bundájú tengerparti kutyát Puget Soundtól San Diegóig. Azért volt így, mivel a sarkvidéki homályban kutató emberek egy sárga fémre bukkantak, s mert a gőzhajózási és szállítási vállaltok nagy reklámot csaptak a leletnek, a férfiak ezrei roanva megindultak észak felé. E férfiaknak kutyákra volt szükségük, mégpedig jól megtermett, erős izmú kutyákra, akik dolgozni tudnak, és vastag bundájuk van, ami megvédi őket a fagytól.
Buck a verőfényes Santa Carla- völgyben élt, egy nagy ház körül. Miller bíróék birtoka - így hívták ezt a helyet. A ház kissé odább állott az úttól, félig elrejtve a fák között, a lombok résein néhol kibukkant széles, hűvös tornáca, amely mind a négy oldalról körülvette. Kavicsos kocsiút vezetett a házhoz, ide-oda kanyargott a messzire elnyúló pázsit közepén, a magas nyárfák összefonódó ágai alatt. Hátul még nagyobb távlatok nyíltak, mint a ház előtt. Voltak itt nagy istállók, melyekben tucatnyi lovász és szolga lármázott, vadszőlővel befuttatott cselédházak, különböző melléképületek végtelen és rendezett sorban, szőlőskertek, zöld legelők, gyümölcsösök, csipkebokrok. Itt volt az artézi kút szivattyúháza és a nagy cementmedence, amelyben Miller bíró fiai reggelente megmerítették magukat, vagy hűsöltek a forró délutánokon." Vissza