A vállalkozó gazdasági szerepéről és társadalompolitikai felelősségéről

Előszó

Az elmúlt években az egész világon felértékelődött a piacgazdaság. Még a szocialista országok is tettek néhány óvatos - bár eredménytelen - kísérletet arra, hogy a piacgazdaság egyes elemeit tervgazdaságukba bevezessék. A kommunizmus világméretű összeomlásával az emberi természetnek inkább megfelelő piacgazdaság - amit sokszor tévesen kapitalizmusnak neveznek - megkezdhette diadalmenetét.
Gazdasági és szociális fölényük ellenére - különösen figyelembe véve azt, hogy ezek szociális piacgazdaságok - a nyugati ipari országokban feltűnő hiány mutatkozik a piacgazdaság működésmódjára vonatkozó információkban.
A keresztény egyházak még mindig visszafogott magatartást tanúsítanak ezen rendszer alapelemeivel: a piaccal, a versennyel és a vállalkozói tevékenységgel szemben. A vállalkozó, aki a piacgazdasági rend kulcsfigurája, egészen a legutóbbi időkig nem kapta meg az őt megillető elismerést a katolikus társadalomtudománytól. Legnagyobb örömünkre II. János Pál pápa nagyszabású enciklikája, a Centesímus annus - 100 évvel a Rerum novarum után - pótolta ezt a hiányt. A Szentatya a szociálisan elkötelezett piacgazdaságról ír, melyet egyértelműen megkülönböztet mind az alacsony hatékonyságú államgazdaságtól, mind pedig a kizsákmányolásra épülő kapitalizmustól. Az ilyen gazdasági rend nem valósítható meg a vállalkozók egy bizonyos típusa nélkül. Róla szól e kis könyv.
Reméljük, hogy a legújabb szociális enciklika mondanivalója megfogan és elterjed a katolikus társadalomtudományban.
E kis könyv ebbe az irányba szeretne hatni. Ahhoz is hozzá kíván járulni, hogy Közép- és Kelet-Európa országaiban könnyebbé váljon az átmenet a szocialista tervutasításos gazdaságból a piacgazdaságba. Ehhez azonban szükség van a széles néptömegek, kivált pedig a véleményformálók támogatására.
Örömünkre az szolgálna, ha a kelet-európai fejlődés arról győzné meg a fejlődő országokat, hogy az ő jövőjük is a szociális piacgazdaság. Vissza