A változások őrei

Előszó

Lassan húsz év telt el azóta, hogy hozzákezdtem Flandera János történetéhez, és már annak is negyedik éve, hogy az első kötet, a Malom a pokolban megjelent.
Nem gondoltam, hogy ez a történet ilyen hosszan végigkíséri majd az életemet. Eleinte nem akartam mást, mint egy rövid, enyhén szólva erotikus novellát egy főiskolás fiú és egy kalauzlány kapcsolatáról, mely a valóságban azzal végződött, hogy a kalauzlánynak el kellett adni a díványt, melyen együtt háltak, mert csak így tudta kifizetni a tiltott műtétet.
Irodalomtörténeti órákon kezdtem el írni az első változatot, fent az asztalfőn K. tanár úr elemezte a formalista költészet problémáit, terepszínű arccal bámultam rá, néha bólintottam, közben szorgalmasan írogattam a vázlatot. A kis történet egyre inkább átalakult, szinte napra egyidős voltam a hősömmel, saját életem és környezetem újabb és újabb színeket kínált, melyek kiegészítették az egyszerűnek látszó szerelmi ügy társadalmi és politikai hátterét.
1955 tavaszán készült el a könyv első változata, ezzel elégedetlen voltam, nekiláttam a másodiknak, 1957 tavaszán írtam le utána a „Vége" szót. Ekkor hagytam ott a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, utolsó ösztöndíjamból legépeltettem a kéziratot kék bankpostapapírra, és beköttettem, néhány nappal később már mint kazánszerelő dolgoztam.
Megint eltelt néhány év, olykor elővettem a kék papírra gépelt, sötétzöld vászonba kötött kéziratot, és elolvasgattam, de a legcsekélyebb reményt sem táplálhattam, hogy egynél vagy kettőnél több olvasója lesz valaha is.
Egyik barátom, a közértdolgozók lapjának akkori szerkesztője megpróbálta folytatásokban lehozni, de a harmadik rész előtt abbahagyta a közlést. Vissza