A varázsló vagy Chateaubriand élete

Előszó

Részlet a könyvből:

Guitté breton falu közelében, mezőktől körülvéve, régi, erős kőház látható, amely ma már csa major, de a jegyzők kétszáz évvel ezelőtt még tisztelettudóan a touches-i udvarháznak vagy kastélynak nevezték. Itt élt a XVIII. század elején Francois de Chateaubriand nemzetes úr, "egy nemesi fészek, egy halastó és egy zárt vadászterület fennkölt és hatalmas ura". Egyik őse, I. Brien, a hastings-i csatában vitézkedett. Később Geoffroy de Chateaubriand Szent Lajost kísérte kereszteshadjáratokra. Azonkívül a Chateaubriand-okat kétszer fűzték rokoni szálak az angol királyi házhoz, egyszer a spanyolhoz, háromszor a Bertrand Du Guesclin-családhoz. Mint a Bretagne-i tartományok főnökei, hűbért fizettek Franciaország királyainak. Családjuk legtávolabbi leszármazottja is mindkét ágon a nemes ősök meglepő sorát tudta felmutatni, sokuknak azonban az égvilágon egyebük sem volt, pusztán a földjük, amely még arra sem volt alkalmas, hogy eltartsa őket.
Ez volt sorsa Francois de Chateaubriand nemzetes úrnak, Villeneuve és Touches urának is. Mikor meghalt, sovány javainak kétharmada, Bretagne-i szokás szerint, a legidősebb fiúra szállott, aki szabadszájú Rabelais-i pap volt, majd vidéki plébános lett belőle; a többi három fiú mindössze ezerszázhatvanhat livre örökségen osztozkodott. Ilyen nyomorúság közepette a nemes ifjaknak két út között kellett választaniuk: vagy újból megfogniuk az eke szarvát és "néhány nemzedék leforgásával beleolvadniuk a népi rétegekbe", vagy pedig másfelé próbálni szerencsét. E három fivér közül a legfiatalabbik, René-Auguste választása a tengerre esett. A király hajóin óhajtott szolgálni, mint hajóstiszt, a család azonban nem volt elég gazdag ahhoz, hogy a tanulmányi időre eltartsa a fiút Brest-ben, a hivatalokban viszont nem voltak meg a szükséges pártfogók, akik a megfelelő királyi okiratot megszerezték volna. Ezzel szemben minden bregatne-i családnak akadtak rokonai, vagy barátai az amorikai partok hajótulajdonosai között. Igy hát René-Auguste is Saint-Malo-ban próbált szerencsét. Vissza

Fülszöveg

Chateubriand a nagy francia romantikus költő a gyermekkortól kezdve soha nem ismerte a belső békét. Lelke tele volt nyugtalanító ellentmondásokkal, fájó harcokkal, örök változásokkal, tépelődéssel. Nap mint nap szétszakadt ez a lélek a szabadságszeretet és a tekintély érzése, a hatalmi becsvágy és a hiábavalóság tudata, a házastársi kötelmek és a kalandvágy között. Megvetette a cselekvést és ugyanakkor diadalra vágyott, lebecsülte a képzelgést, de ugyanakkor benne talált menedéket, a legsötétebb búskomorság a leggyermekibb vidámsággal, a leghevesebb érzelmek a kifejezés nyugodt fenségével párosultak benne. A tizennyolcadik század fia és a tizenkilencedik század mestere, Rousseau tanítványa és a kereszténység restaurálója, pogány és hívő, monarchista, de öregségében a monarchia ellenségei közül kerültek ki barátai. Ezt a végtelenül összetett viharos lelket és életet rajzolta meg könyvében André Maurois, az életrajzi regény kiváló mestere. E könyv érdekessége vetekedik a legizgalmasabb regénnyel, egy nyugtalan nagy szellem és egy rendkívüli század grandiózus képe. Vissza