A varázsvessző és annak gyakorlati alkalmazása

Előszó

Általánosan elterjedt és okos szokás, hogy ha valaki valamilyen mérnöki problémáról valamit meg akar tudni, úgy az felvilágosításért nem a falu kovácsához, hanem az arra illetékes mérnökhöz fordul. Hasonlóan jár el az is, aki valamilyen betegségből kifolyólag nem a javasasszonynál, hanem az orvosnál keres tanácsot és segítséget. A varázsvessző körül más a helyzet, mert ha valaki valamit a vessző, mai tudományos állásáról meg akar tudni, az egészen biztosan a vessző ellenségeinél érdeklődik. Ezek azután annak létjogosultságát rendszerint kézlegyintéssel és lenéző mosollyal szokták elintézni. Ha pedig valaki felüti a lexikont, abban, pl. egy lexikon 1936 évi kiadásában, ezt találja:
»A varázsvessző hajlékony, legtöbbször villaalakú mogyoróvessző, mellyel babonás eljárás mellett állítólag elásott kincset, fémereket, vízforrást s általában földalatti rejtett tárgyakat lehet megtalálni.«
Fenti kijelentést meg lehetett tenni egy évtizeddel ezelőtt, de ma már nem, mert oly fizikai műszereket ismerünk, melyek segítségével a varázsveszszős kutató megállapításai és állításai kétségtelenül ellenőrizhetők és igazolhatók. Igaz, hogy e műszerek önálló kutatásra csak bizonyos határok között alkalmazhatók, mégis a vesszős kutatóval együtt oly biológiai-fizikai egységet képeznek, melyek ma már minden téves kutatást, fúrást eleve kizárnak. Vissza