A város

Előszó

Közel félszázada jelentek meg Frans Masereel első munkái, háborúellenes rajzok. Művészete azóta is, ma is a békeharcot szolgálja. E hosszú művészpálya olyan egyértelműen bontakozott ki, és olyan belső egységről tanúskodik, amilyenre alig van példa a XX. századi képzőművészet történetében, olyan művészek körében, akik, mint Masereel, kapitalista, imperialista környezetben éltek és élnek ma is.
Masereel minden művészi törekvését erős akarat hatja át, hogy megértesse a valóságot. Minden megnyilatkozási vágya egyúttal közlési vágy: munkástömegekhez szól, az ő életükre, gondolataikat, harcukat fejezi ki. A közönség mindig megértette, mondanivalóját követni tudták az emberek, mert ő maga is ezt akarta, felelősségérzete ezt követelte meg. A társadalmi válságok, a világháborúk, a fasizmus kora nem menekvésre késztették, hanem harcra. Művészetében nem nyugalmas kiutat keresett, hanem magyarázatot. A felismert igazság alakította közlési módszerét, rajzművészetének és fametszet-technikájának kifejezési eszközeit. Közel félszázad történelmének krónikása és nagyszerű agitátora, akinek művészetéből árad a munkásember alkotó készségének tisztelete, tevékeny hit az új társadalmi rendszer szükségességében. Egyéni művészi felelősségét mindig áthatotta a társadalmi felelősség tudata. A művészi szabadságot sohasem választotta el a társadalmi szabadság eszméjétől. Önmagával szemben támasztott erkölcsi igénye évtizedeken át erősebbnek bizonyult a társadalmi és művészeti káosznál, és mindvégig le tudta győzni, ki tudta kerülni a művészeti dekadencia hatásait. A váltakozó izmusok nem zavarták meg kifejezési módszerét, mert gazdag élmény és mély mondanivaló alakította művészetét. Vissza