A vártól a városig

Előszó

Tata 50 éve város - a tatai évkönyvek negyedik kötete így ismét jelentős várostörténeti évfordulóhoz kapcsolódva lát napvilágot. A 2004-ben rendezett konferencia előadásai a település jelenkori várossá nyilvánítása 50. évfordulója előtt tisztelegtek, de a városi fejlődés előzményei évszázadokkal korábbra nyúlnak vissza Tata történetében.
Tata a történelmi Komárom vármegye ősi települése. A település-szervező erőt a korai hűbériség időszakában, a 11. században a Szent Péterről és Pálról nevezettt bencés monostor jelentette, amelynek első írásos említései az 1083-1095 közötti időből maradtak fenn, amikor is a pannonhalmi bencés apátság birtokai között szerepelt a Szent László-féle összeírásban. A tatárjárás, azaz 1241 után, az apátság segítséget kért a hatalmaskodó Csákok ellen, s ebben a kérelemben a szokásos oklevélformuláknak megfelelően sorolják fel a gazdálkodás területeit: szántók, kaszálók /rétek/, mezők, hegyek, szőlők, vizek, malmok. A monostor köré a középkor második felére mezővárosi rangot elérő település fejlődött ki: 1221-ben már "újfalu" (nova villa) is létezett, "Tota villa" mellett. A tatai út és vásárvámok általában egyházi kézen voltak. Az itteni vásár, mint további fontos település-szervező erő egyre jelentősebbé válására utal, hogy 1300-ban országbírói kihirdetés helyszíne volt. Bár az árutermelés és a kereskedelem fejlődésének jeleként 1305-ben már oppidumként említik a települést, 1357-ben még változatlanul "villa", azaz falu jogállással jegyzik egy egyházi per tanúsága szerint. Vissza