A Vasárnap Társaság

Fülszöveg

Magyarországon az első világháború idején (1915 decemberétől 1918 decemberéig) Lukács György és Balázs Béla körül kialakult egy csoportosulás, amely Vasárnap Társaság néven vált ismertté. A csoportosulás rendszeres vasárnap délutáni összejöveteleit nevezték Vasárnap Körnek, az 1917 tavaszán általuk létrehozott iskolát a Szellemi Tudományok Szabad Iskolájának. E kettő összetartozását, egységét jelenti a Vasárnap Társaság. Ez a monográfia a legszélesebb forrásanyagok alapján elsőként kísérli meg a csoportosulás kialakulásának, tevékenységének bemutatását, ami nemcsak a századelő magyar eszmetörténetének jellemzéséhez, majd a Magyarországi Tanácsköztársaság szellemi előkészítésének a megértéséhez elengedhetetlenül szükséges, hanem a századelő európai szellemi mozgalmainak a megrajzolásához is nélkülözhetetlen. A csoportosulásban ugyanis Lukács Györgyön, Balázs Bélán, Fogarasi Bélán, Fülep Lajoson stb. kívül - akár aktív tagként, vagy a Szabad Iskola előadójaként olyan személyiségek vettek részt, akik jelentős szerepet játszanak a XX. századi Európa szellemi életében, művelődéstörténetében. Elég, ha csak Mannheim Károlyra, Hauser Arnoldra, Antal Frigyesre, Tolnay Károlyra utalunk ennek igazolásaként. A monográfia a csoportosulás kialakulásának és tevékenységének vizsgálatát a magyar és az európai gazdasági, társadalmi, politikai és szellemi fejlődés szélesen bemutatott mozgásába ágyazva végzi el, részletezi azokat a specifikus társadalmi és eszmei hajtóerőket, amelyek a századelő Osztrák-Magyar Monarchiájának valóságából nőttek ki, a csoportosulást létrehozták és azt az európai szellemi fejlődés egyik - ma kellően még nem ismert - jelentős tényezőjévé tették mind a szocialista, mind a polgári világban. A csoportosulásban tevékenykedők - bonyolult és sok vonatkozásban ellentmondásos utat bejárva - paradigmatikusan képviselték a polgárságból jött értelmiségi XX. századi emberi lehetőségeit, amelyben Lukács György a kommunista mozgalomhoz való csatlakozása által a forradalmi értelmiségi típusává, Mannheim Károly a polgári társadalom ellentmondásait mélyen átélve, és azokat kifejezve a XX. századi polgári értelmiségi típusává vált. Vissza