A vaskohászat kézikönyve I. (töredék)

Előszó

Korunk a vaskohászati szakoktatással szemben egyre fokozottabb követelésekkel lép fel. Széleskörű s alapos tudás, komoly munka, ez most a jelszó. Ismereteink rohamosan gyarapodnak, a vaskohászati tudományok nagy léptekkel haladnak, a találmányok napról-napra szaporodnak s hatalmas verseny támad minden téren. Az iskola az élet komoly versenye elől el nem zárkozhatik, de sőt lépést kell, hogy tartson a gyakorlat különféle irányu haladásával.
Ez a cél lebegett szemeim előtt, midőn "A vaskohászat kézikönyve" című munkám megírásához fogtam s igazán nagy hálával I tartozom a nagyméltóságú m. kir. Pénzügyminisztériumnak, hogy célom megvalósításában oly hathatósan támogat. A könyv első sorban főiskolánkon használandó kézikönyv óhajt lenni; segítségére lehet azonban a már kész szakembernek is, amennyiben felvilágosítást találhat benne mindazokról a dolgokról, amelyekkel behatóbban foglalkozni az üzemnél nem volt alkalma.
A kézikönyvet a következő öt kötetben szándékozom közre bocsátani:
I. A vas metallurgiai chemiája és a vaskohászati salakok.
II. Tüzeléstan.
III. Nyersvasgyártás.
IV. Kovácsvas-, folytvas- és acélgyártás.
V. Öntés, kovácsolás és hengerlés.
Az első kötet, melyet ezúttal nyilvánosságra hozok, a vasnak más elemekkel való vegyületeit s ötvözeteit és a salakokat, azaz a vaskohászattannak azt a részét tárgyalja, mely alapját képezi a gyakorlati vasgyártásnak. Ezen a téren a metallurgiai és chemiai laboratoriumok az utolsó években rendkívül sok kísérleti anyagot szolgáltattak. Az összes anyagot, a rendelkezésemre álló óraszámra való tekintetből, nem lehetett felvennem, de ez szerény véleményem szerint nem is szükséges, mert tapasztalásból tudom, hogy az adatok felhalmozása inkább zavarólag hat, mint oktatólag. Éppen ezért csakis a fontosabbakat és lényegesebbeket válogattam ki, melyek a továbbiak megértéséhez okvetlenül szükségesek.
Végezetül még őszinte köszönetemet fejezem ki Balázs István, főiskolai adjunktusnak, ki e kötet sajtó alá rendezésében nagy segítségemre volt.

Selmecbánya, 1909. december hó.
Dr. Barlai Béla. Vissza