A végtagcsonkolás és a protetika időszerű kérdései

Előszó

A végtagcsonkolás a legősibb sebészeti műtétek közé tartozik. Azt gondolhatnánk, hogy sok évszázad óta az amputációk műtéttechnikai kivitelében vajmi kevés javítani való akad, Dubecz Sándor dr. sok éve tartó tanulmányai arra utalnak, hogy e műtét maradéktalan sikere, mint másutt is a sebészet területén, részletes, jól megalapozott ismereteket kíván. Mégis erről az igen gyakori műtétről még a nagy műtéttani kézikönyvekben is, rendszerint csak igen rövidre fogott összefoglalást találunk. A traumán és daganatokon kívül legtöbbször verőér-elzáródás miatt történik amputáció. Az orvosi köztudatban csak kevéssé ismert, hogy ez utóbbi okból végzett amputációk mortalitása nem jelentéktelen. A szerző rámutat arra, hogy ez a magas mortalitás csak az amputáció idejének és a műtéti módozatnak kellő megválasztásával csökkenthető. Nem szabad elfelejtkeznünk a reamputációk nehéz problémájáról sem: gondoljuk csak el, milyen csapás embertársunk életében a végtag elvesztése, és milyen keserűség, ha ezt a csapást még megismétlődő korrekciós műtétek sorozata is követi! Felesleges hangsúlyoznunk a protetika óriási fejlődését az utolsó évtizedekben. Természetes az is, hogy az amputációt végző sebésznek elengedhetetlenül szükséges ismernie a modern protetikai lehetőségek alapjait. Dubecz Sándor dr. több évtizedes tapasztalatai arra utalnak, hogy a régi amputációs sémák, a végtagcsonkolás szintjének protetikai hasznosságát illetően ma már nem egy esetben felülvizsgálatra szorulnak. Vissza