A végvári dicsőség nyomában

Fülszöveg

Az ismert történész nagy sikerű munkái után most az ezer sebből vérző, három részre szakadt ország védelméért harcoló, fizetetlen, kisemmizett végvári vitézek életének bemutatására vállalkozott. Ez a létszámában nem túl jelentős katonaréteg látta el a határvédelmet. Erejük természetesen nem volt elegendő a nagy szultáni seregek szétveréséhez, de nem is ez volt a feladatuk. Kisebb portyázó csapatokat támadtak meg, késleltették a nagy a nagy seregek vonulását és fenyegették utánpótlási útvonalaikat. És ez a feladat nem lebecsülendő! A váraknak és vitézeknek ez a szerepe stratégiai jelentőségű volt.
A két birodalom összecsapásának színhelyévé lett ország egyre mélyebb nyomorba süllyed a XVII. század folyamán. A török hódítás megállításáért a császári csapatokkal együtt küzdő végváriak ellen az abszolút monarchia megteremtésére törekvő Habsburgok folytatják titkos háborújukat. Az a céljuk, hogy a a magyar rendek függetlenségi harcainak egyik fontos bázisát képező végváriakat idegen zsoldosokkal helyettesítsék. Ez természetesen a magyarok ellenállásába ütközik. Bocskai, Bethlen és I. Rákóczi György szabadságharcaiban a végváriak állásfoglalása, váraik megnyitása, a harcokban való részvételük döntő jelentőségűnek bizonyult.
A török végleges kiűzése után sikerül csak a Habsburgoknak ezt a félelmetes fegyvert kiütni az ország kezéből. Elbocsájtják a magyar végvári katonákat. A vitézek jelentős része az erdőkbe rejtőzik, harcol a nemzeti önállóság végleges eltiprására törő császári erők ellen. És amikor II. Rákóczi Ferenc kibontja a zászlót, a volt végváriak tömegesen özönlenek hozzá. Vissza