Előszó
Első felvonás
Első szín
Velence. Utca
Antonio, Salarino, Solanio
Antonio. Valóban nem t'om, oly bús mért vagyok.
Unom már, - azt mondjátok, hogy ti is;
De hogy hol szedtem, hogy' jutott...
Tovább
Előszó
Első felvonás
Első szín
Velence. Utca
Antonio, Salarino, Solanio
Antonio. Valóban nem t'om, oly bús mért vagyok.
Unom már, - azt mondjátok, hogy ti is;
De hogy hol szedtem, hogy' jutott reám,
Miből van gyúrva, hogy s mint született,
Nem sejtem én se.
És oly üres fejűvé tett a bánat,
Hogy bajjal ösmerek magamra is.
Salarino. Az óceánon hánykolódik elméd,
Hol büszke vitorláju nagy hajóid,
Urai-, dús polgáriként a habnak,
Vagy mint látványossága a vizeknek,
lenézik az apró kalmárokat,
Akik köszöntik őket s meghajolnak,
Repülni látva szövött szárnyaik.
Vissza