Előszó
Részlet a műből:
ELSŐ FELVONÁS.
ELSŐ SZIN.
Velence. Utca.
ANTONIO, SALARINO, SOLANIO.
Antonio. Valóban nem t'om, oly bús mért vagyok.
Unom már, - azt mondjátok, hogy ti is;
De hogy hol...
Tovább
Előszó
Részlet a műből:
ELSŐ FELVONÁS.
ELSŐ SZIN.
Velence. Utca.
ANTONIO, SALARINO, SOLANIO.
Antonio. Valóban nem t'om, oly bús mért vagyok.
Unom már, - azt mondjátok, hogy ti is;
De hogy hol szedtem, hogy' jutott reám,
Miből van gyúrva, hogy s mint született,
Nem sejtem én se.
És oly üres fejűvé tett a bánat,
Hogy bajjal ösmerek magamra is.
Salarino. Az óceánon hánykolódik elméd,
Hol büszke vitorláju nagy hajóid,
Urai-, dús polgáriként a habnak,
Vagy mint látványossága a vizeknek,
Lenézik az apró kalmárokat,
Akik köszöntik őket s meghajolnak,
Repülni látva szövött szárnyaik...
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal