A velenceiek I-II.

Fülszöveg

^^ i i i I
. ii'i ' i ii ii'^ ^ I'r i' !¦
'' 'i ii 11 i. ' I
'! ¦ l' ¦ I • ! ' i ' I il,
¦!'í'i

' i'i : ' i ¦ ! ' • I 1 ¦

l' ' ',1-

V' ?
,1 ;

''' í.í^ iV' ' '' I;''" '
i
'1 I : ¦
1' ¦ ! J: I
r' i r'.ii, -|
". I' 'ii, I
¦ .¦ ;

:¦ 1 I i i ! ül ! ¦ - i' I
I n . i',

; vív ¦ ^ . ' ím' ' ¦ , :

|1 ' , I ' I i i'i ¦¦ M
^ ¦: í ^
1, ¦ r' I w i ¦ ! ; ' i . . ^ i , , II r ^
¦ ' ' ,r ¦: ¦
¦ ^V^J' h'' .r v^ ^ ¦ hl. !. - . ¦ •¦
A Ziani-ház és a Soranzo-hdz azóta áll szemben egymással, mióta több mint negyven évvel korábban a nagyatyák közös vállalkozása összeomlott. Akkor úgy döntöttek, nem a bíróságon rendezik nézeteltéréseiket. A két család versengeni kezdett befektetéseiben, a kereskedelemben és az intrikákban, próbálva maga mögé utasítani és végső soron megsemmisíteni a másikat. A bosszú súlyos öröksége apárólfiúra szállt
Egy kis velencei flotta hasítja a viharos
novemberi tengert, erősítést szállítva az ottomán törökök ostromát nyögő, híres... Tovább

Fülszöveg

^^ i i i I
. ii'i ' i ii ii'^ ^ I'r i' !¦
'' 'i ii 11 i. ' I
'! ¦ l' ¦ I • ! ' i ' I il,
¦!'í'i

' i'i : ' i ¦ ! ' • I 1 ¦

l' ' ',1-

V' ?
,1 ;

''' í.í^ iV' ' '' I;''" '
i
'1 I : ¦
1' ¦ ! J: I
r' i r'.ii, -|
". I' 'ii, I
¦ .¦ ;

:¦ 1 I i i ! ül ! ¦ - i' I
I n . i',

; vív ¦ ^ . ' ím' ' ¦ , :

|1 ' , I ' I i i'i ¦¦ M
^ ¦: í ^
1, ¦ r' I w i ¦ ! ; ' i . . ^ i , , II r ^
¦ ' ' ,r ¦: ¦
¦ ^V^J' h'' .r v^ ^ ¦ hl. !. - . ¦ •¦
A Ziani-ház és a Soranzo-hdz azóta áll szemben egymással, mióta több mint negyven évvel korábban a nagyatyák közös vállalkozása összeomlott. Akkor úgy döntöttek, nem a bíróságon rendezik nézeteltéréseiket. A két család versengeni kezdett befektetéseiben, a kereskedelemben és az intrikákban, próbálva maga mögé utasítani és végső soron megsemmisíteni a másikat. A bosszú súlyos öröksége apárólfiúra szállt
Egy kis velencei flotta hasítja a viharos
novemberi tengert, erősítést szállítva az ottomán törökök ostromát nyögő, híres Konstantinápoly védőinek. A terv azonban veszélybe kerül, amikor fellángol az évszázados ellentét két velencei nemes között a vezérhajó fedélzetén: Giovanni Soranzo, a bátor tengerészkapitány bosszút forral Antonio Ziani, a büszke haditengerészeti tiszt ellen. A két férfi túléli Konstantinápoly bukását, majd vállvetve kényszerülnek hősies küzdelmet vívni szeretett városuk megmentéséért.
1452-t írunk, és miközben Itália a reneszánsz fényében fürdik, Velence élet-ha-lál harcot vív a hatalmas Török Birodalom ellen. Az ottománok a köztársaság meghódítására törekednek, ki akarják fosztani és örökre lerombolni a várost. A két patrícius hazafinak úrrá kell lennie az egymás iránt érzett gyűlöletén, ha hűségesek szeretnének maradni szülőhazájukhoz. Egymás ellen harcolnak, amikor tudnak, egymás mellett, amikor kell, de mindketten az életüket teszik kockára Velence és a becsületük védelmében.
A történet nem csupán egy háború története, hanem Velencéé, mely egykor a világ legnagyobb városa és az egyetlen köztársasága volt. A történet a népéről is szól, amelynek gazdagsága és puszta élete is a várostól függött. La Serenissimát, a derűs Velencei Köztársaságot csodálták, irigyelték, gyűlölték és félték, de mindig tisztelték - és az a könyv ennek a története.
1

Végül, izzó szénként parázsló, kegyetlen szemmel Enrico Soranzo az aljánál fogva felemelte a zsákot, és ráborította tartalmát áldozata ziháló mellkasára. Ercolano a mennyezetre szegezte tekintetét, nem láthatta a két láb hosszú, csillogó fekete és szürke kígyót, de drága selyemingén keresztül érezte a tekergőzését. Soranzo lassan, a farkánál fogva felemelte a kis kígyót, és megmutatta áldozatának. A sziszegve lecsapó kígyó fejének és baljóslatti villás nyelvének látványától Ercolano félrenyelte a szájában összegyűlt vért, és fuldokolva köhögni kezdett.
Enrico az egyik kezével megfogta a kígyót a feje mögött, a másikkal pedig felvette a fáklyát. Ezután átdugta a kígyó fejét az Ercolano szájába erőszakolt karikán. Az állat ösztönösen visszahőkölt. Enrico ismét bedugta a fejét áldozata szájába, ám most a lángoló fáklyát is odatartotta a farkához. A kígyó előrelendült, és a forróság elől menekülve becsusszant Carboni torkába. Ercolano elájult. Soranzo alig egy perc alatt végzett. A kígyó a fáklya ismételt érintéseitői nógatva teljes hosszában lecsúszott Ercolano megolajozott torkán, annak öntudatlan öklendezése ellenére.
Vissza