A vers ablakán kihajolva

Fülszöveg

Tőzsér Árpád költői, kritikusi, szerkesztői pályáján működik egy akarat, keserves humorral kontrollált művészi-gondolkodói program, amely minden műnemben és műfajban arra irányul, hogy közös kulturális tudást és emlékezetet teremtsen és tartson életben mifelénk, ahol egyébként folytonossága csak a történelmi és politikai hiányoknak, kudarcoknak, amnéziáknak van. Ezt a nem létező, de nélkülözhetetlen közös tudást nevezi ö középeurópai szellemnek. így vette birtokba szülőföldjét is, a Felvidéket, érezve, hogy az elkoptatott lózungokkal és mérőeszközökkel dolgozó „nemzetiségi" provincializmustól nem elég modern alkotóként elkülönbözni, radikálisabb lépést kell tennie: újraírni, tágasabb terek és idők összefüggéseibe helyezni a kor és a közeg tragédiáját, immár magasabb szinten betöltve a hűség státusát, átfogalmazni a „kisebbség" fogalmát.
Tőzsér a luvenalis-i szatíra legjobb mai művelője, a szerepversek virtuóza, aki irodalom és pokoljárás szerepeit a kinzatások legkifinomultabb... Tovább

Fülszöveg

Tőzsér Árpád költői, kritikusi, szerkesztői pályáján működik egy akarat, keserves humorral kontrollált művészi-gondolkodói program, amely minden műnemben és műfajban arra irányul, hogy közös kulturális tudást és emlékezetet teremtsen és tartson életben mifelénk, ahol egyébként folytonossága csak a történelmi és politikai hiányoknak, kudarcoknak, amnéziáknak van. Ezt a nem létező, de nélkülözhetetlen közös tudást nevezi ö középeurópai szellemnek. így vette birtokba szülőföldjét is, a Felvidéket, érezve, hogy az elkoptatott lózungokkal és mérőeszközökkel dolgozó „nemzetiségi" provincializmustól nem elég modern alkotóként elkülönbözni, radikálisabb lépést kell tennie: újraírni, tágasabb terek és idők összefüggéseibe helyezni a kor és a közeg tragédiáját, immár magasabb szinten betöltve a hűség státusát, átfogalmazni a „kisebbség" fogalmát.
Tőzsér a luvenalis-i szatíra legjobb mai művelője, a szerepversek virtuóza, aki irodalom és pokoljárás szerepeit a kinzatások legkifinomultabb szintjén ismeri. (Legendás hőse lett Mittel úr, ez az iróniával és öniróniával összeszőtt lehetetlen alak, aki mégis létezik: Mittel-Európa álompolgára.) Költészetét nyers és illúziótlan szembenézés jellemzi a testi romlandóság és a történelmi romlottság (azaz a magánhalál és a közösségi pusztulások) tényeivel, kíméletlenül kifigurázza mindazt, amit e tényekkel szemben a művészet valaha is állíthatott. Versei ugyanakkor filozofikusan és méltóságteljesen szólalnak meg, a gondolat becsületével, a szakmai erkölcs állhatatos-ságával. Vissza