A vértesekből

Előszó

Tisztelt olvasó!
Régi könyvet - a szőlősiek számára különösen becseset - tart most a kezében, megújult formában. A kötet eredetije 1912-ben, Győrött jelent meg. Szerzője Törzsök Klotz Ignác - a község akkori plébánosa, tanítója, aki e kötet megjelentetésével nemes ügyet szolgált. Az értékesítésből származó összeget a szőlősi iskola - melyben még ma is tanulnak gyermekeink - építésére fordították. A kötet kisebb-nagyobb elbeszélő, leíró, olykor elmélkedő írások gyűjteménye, s mint ilyen nélkülözi az egységes szerkezetet. Egyetlen összekötő kapocs fedezhető fel a történtek között, a helyszín: szűkebb hazánk, a Vértesek, mai földrajzi nevén a Gerecse. A szerző szándéka szerint az e földrajzi környezethez kötődő hagyományokat, mondákat, legendákat gyűjtött össze. A tájékozódást nehezíti, hogy az író a településeket csak kezdőbetűkkel jelöli. Szőlőst Sz-szel, ez segíti a földrajzi tájékozódást.
Legenda vagy valóság? Bizonyára sok kedves olvasó fejében megfordul ez a kérdés e könyv történeteinek olvasásakor. A valóság jól ismert. Szőlős a legkorábbi időktől lakott település volt. Az előember és az ősember leletei mellett megtalálták itt az őskor más korszakaiban élő ember nyomait is ugyanúgy, mint a rómaiak út - és házmaradványait vagy a népvándorlás kori avarok emlékeit. A középkorban okleveles említésével 1233-36-ban találkozunk, Mátyás idejében pedig már a tatai vár tartozéka. A török időkben teljesen elnéptelenedett. A XVIII. sz. elején a tatagesztesi uradalmat megvásároló Eszterházy család telepített ide Trencsén megyéből szlovákokat, megvetve ezzel a falu fejlődésének alapjait. 1784-87 között már 97 ház állt itt, benne 120 család, 641 fő élt. A XIX. sz. második felétől az iparosodás megindulásával a falu lakói kétlakiakká lettek, és eljártak a közeli bányákba és gyárakba dolgozni.
A kötet írásai ebben az időben - XX. sz. első évtizedében - keletkeztek. A történetek egy része a szájhagyományból s nem utolsó sorban e kötetből még ma is jól ismert. Bizonyos elemei, állításai megfelelnek a valóságnak, pl. a Vértesek zsidaja című írásban szereplő szobrok valóban léteznek, megtekinthetők a tatai múzeumban. Mégis úgy gondoljuk, a történetek jelentős része a legendák világába utalható. A legendák azonban, - amelyek erősítik kötődésünket, az egy közösséghez való tartozásunk érzését - múltunk egy részét képezik, s mint ilyenek legalább annyira fontosak, mint a történelmi tények. Szükséges tehát, hogy múltunk egy szeletével a fiatalabb korosztályok is megismerkedjenek, ezért vállalkoztunk a kötet reprint kiadására. Vissza