A világ természeti csodái és kultúrkincsei - Ausztrália és Délkelet-Ázsia

Előszó

A világörökség enciklopédiájának ezt a kötetét Ausztráliának és Délkelet-Ázsia régióinak szenteltük, és ebbe éppúgy beletartozik Indokína kultúrterülete, mint Ausztrália és Új-Zéland természeti csodái. Minden bizonnyal Angkor, a virágzó kambodzsai khmer kultúra központja Délkelet-Ázsia leghíresebb kulturális intézménye. A kiterjedése és architektonikai ötletgazdasága tekintetében az egész világon egyedülálló templomépítmény romjai egy letűnt hatalomról és annak mérhetetlen gazdaságáról tanúskodnak. A 9. századtól a 15. századig létezett a khmer uralkodók birodalma és egyre újabb csúcsteljesítményeket hozott létre, mint például a rizsföldek öntözési rendszere. Angkor befolyása nagyon messzire terjedt: a khmer uralom után, a 13. és a 14. sz.-ban virágzó első thai királyi birodalom, Szukhothaj romjain egyértelműen kimutatható a khmer hatás. Ma Szukhothaj éppúgy rajta van a világörökség-listán, mint Ajutthaja romjai, amelynek uralkodói a 14. század második felében hódították meg Szukhotajt. A kulturális tekintetben gazdag délkelet-ázsiai terület további mesterműveinek egyike az indonéz szigeten, Jáván látható Borobudur buddhista templomegyüttese. Teraszos piramisaival a buddhizmus világképét tükrözi, az egyes szintek pedig a létezés különböző fejlődési fokozatait szimbolizálják. A fénykor után, ahogyan Angkor, Borobudur is a hanyatlás áldozata lett, ráadásul egy vulkáni kitörés is erősen megrongálta. Egy - az Unesco által kezdeményezett - nemzetközi mentőkampány segítségével időközben sikerült az építményt restaurálni.
Az indonéz szigetállam egy egészen kivételes természeti látványosságáról s híres, mégpedig a Komodo szigetén otthonos komodói varánuszokról, a legnagyobb élő gyíkfajtól. Az 1991 óta a világörökség részeként védett Komodói Nemzeti Park - mely Komodón kívül további szigeteket is magában foglal - védelmet nyújt az óriásgyíkoknak, és egyúttal gondoskodik az itt elterülő korallszirtmezők megőrzéséről is. Vissza