A világ ura

Előszó

BEVEZETÉS.
Pár percnyi türelmet kérek csak — szólt az aggastyán s hátradűlt székében. Percy újra helyet foglalt s állát kezére támasztva figyelve várakozott.
A három férfiú nagyon csöndes szobában ült, amelynek egyszerű berendezése egészen megfelelt a kor Ízlésének. Sem ablaka, sem ajtaja nem volt, mert az emberek már hatvan éve belátták, hogy nemcsak a földgömb felületén van lakható tér és elkezdtek a föld belseje felé építkezni. Az öreg Templeton úr háza körülbelül negyven lábnyira volt a Themse színe alatt s helyzetét általában kedvezőnek tartották, mert az embernek csak száz méternyire kellett mennie, hogy elérje a második központi motoros vasút állomását és csak negyed mérföldnyire volt a blackfriarsi léghajó-állomástól. De Mr. Templeton már kilencven esztendős múlt és most már ritkán távozott hazulról. A szoba falait teljesen befödte valami halványzöld zománcos anyag, amilyent az egészségügyi hatóság előírt, világítása pedig a mesterséges napfény volt, melyet negyven év előtt egy Reuter nevű ember talált föl. Színárnyalata olyan volt, mint tavasszal az erdőé. A díszes párkányrácsozat pedig úgy szabályozta a meleget és a légáramlást, hogy a hőmérséklet állandóan épen tizennyolc Celzius fok volt.
Templeton úr nagyon egyszerű ember volt és megelégedett azzal az életmóddal, amelyet egykor atyja folytatott. Bútorai ugyan már kissé divatjukat multák, el a kor izlése szerint puha aszbesztzománccal bevont vasból készültek; nagyon tartósak és kényelmesek voltak és az ember akár mahagóninak is nézhette őket. A három Vissza