A világirodalom legszebb versei II. (töredék)

Fülszöveg

Négy évezred költészetéből állítottuk össze a világirodalom legszebb verseit bemutató gyűjteményünket. A versszerető olvasó kedvére lapozhat benne: megtalálja az ősi sumér-akkád művészet himnikus áradású énekeit, a görög irodalom mindmáig varázslatos ragyogó, minden antológiába belekívánkozó csodálatos remekeit, a fájdalom és a mulandóság, a szerelem és az életöröm ma is elvenen ható latin lírikusait. Mert az igazi költészet nem avulhat el. Az igazi költő, ha személyes sorsát, ha korát énekelte is, mindig a maradandót ragadta meg a szüntelenül változó világban. Az ember elemi érzései folyton módosulnak, minden időben másképp színeződnek, de legbenső lényegünk korról korra öröklődik. Az ezerszájú költészet annyiféle nyelven, annyiféle formában valamiképpen mindig az emberiség egyetemes élményeit mondja. Ezért szólhat hozzánk szellemi anyanyelvünkön az egyén, a közösség sorsát, a világ változását kecsesen súlyos négysorosokba sűrítő kínai vagy a fűszeresen illatozó, érzékien forró hindu költészet. Ezért hatnak megváltozott világunkban is a középkor ősi mondáit megörökítő énekek vagy az emberi nyomorúság kínzó képeit festő, a felemelkedni vágyó ember áhítatát zengő himnuszok. Villon világa rég letűnt, de ezer szállal hozzákötődő indulatai, dühei és gyönyörei hevét nem oltotta ki az idő.
A költészet titka, hogy a francia Ronsard, az olasz Michelangelo vagy a magyar Balassi olvasása közben mi is átéljük a középkorból kilépő ember hirtelen tágra nyíló gondolatait, érzéseit. S a nagy múlt századiak már-már a mi nyelvünkön beszélnek, otthonosan mozgunk Goethe nem mulandó csillagokkal ragyogó világegyetemében, hallgatjuk Hugo roppant orgonazengését, értjük Lermontov, Baudelaire vagy Rimbaud modern érzékenységét, Arany szemérmes bölcsességét. S minél közelebb jutunk a mához, annál bonyolultabb a kép: a modern költészet olyasmiket igyekszik megfogalmazni, amit még csak sejtünk, amit még csak tudni készülünk magunkról.
Gyűjteményünkben nem törekedtünk irodalomtörténeti teljességre. Szép verseket akartunk egybegyűjteni, olyan verseket, amelyeket nemcsak elolvasunk, hanem újra és újra visszatérünk hozzájuk. Vissza