A világirodalom története II. (töredék)

Előszó

Részlet a könyvből:
A renaissance a művészetek és a gondolkozás történetében két ellentétes irányban hatott tovább : részben felszabadította a képzeletet és szertelenségek felé ragadta, részben éppen ellenkezőleg, szigorú szabályok közé szorította. A renaissance előbbi következménye a barokk, az utóbbi pedig a klasszicizmus. A kettő egymással csaknem egyidőben lép fel és ellentétessége dacára összekeveredik: a francia klasszikus korszakban igen lényeges barokk elemeket találunk, a XVII. századi angol irodalom legnagyobb költőjét, Miltont ugyanannyi joggal tekinthetjük barokk, mint klasszicisztikus költőnek stb. A német irodalomtudomány az egész korszakot a „barokk" címszava alatt foglalja össze.
A „barokk" szó valamikor csúfnév volt, éppúgy, mint a „gótikus". A mult század második felének renaissance-rajongói a renaissance-ot felváltó stílustól, a barokktól éppúgy megtagadtak minden értéket, mint a renaissance-ot közvetlenül megelőző korszaktól5 a késő középkortól. Jacob Burckhardt a barokk művészetben nem látott mást, mint a renaissance elfajulását, hanyatlását. Napjainkban, ennek a felfogásnak ellenhatásaként, mind határozottabban rámutatnak, hogy a barokk nem a renaissance elfajulása, hanem inkább a gótikus szellem folytatása és beteljesedése; e kor saját értelmét és értékét végeredményben éppúgy magában hordja, mint a renaissance. Spengler szerint, amint már mondtuk, a renaissance csak szép közjáték, de a nyugati kultúra igazi útvonala a gótikából a barokkba vezet. Vissza