A Világkirály

Előszó

Vajon nem lesz-e üres hiábavalóság igazságról, s netalán Istenekről szólni a kornak, melyet primitív fétisek és gyilkos babonák ezrei dúlnak? Nem válik-e majd az isteni rétor dilettánsok és félműveltek célpontjává, mikor emezek hazug világát elhagyva, a múlt nyomaiból kibontja a jelen igazát? De mint ahogy igazi harcos is hadba száll, tudja bár előre halálát, így a költőnek sem az a dolga, hogy azt fontolja, megkapja-e diadémját. Sőt a helyzet ma oly ferde, hogy a legkisebb kegye a sikernek gyanússá tesz, amiért előre intelek óvatlan ember, ha ilyen céljaid vannak, Hermész útjára ne tévedj!
Nemcsak kétségtelen eredetiségre vall, ha kimondjuk, hogy ma az egész modern nyugati technokrata barbárság tagadásában áll az igazság keresése, elhagyva az iskolákban beidegzett pszeudológiákat, mindazt, amire ez az antitradicionális világ épülve kivetette az igazi kultúra és társadalom szeminális elemeit, hanem elsősorban egy olyan mentalitásra, amit a "dolgokkal való szembemenetelnek" lehetne nevezni. De miért van az, hogy amit ma társadalmi életnek és világnak neveznek, bár a tarthatatlan felfordulás és a borzalmak egy neme, mégis kortársaink legtöbbjét mindez egészen jól kielégíti? Vagy talán az a helyzet, hogy ha jobban belenéz az ember önnön életébe, ettől a kielégüléstől igencsak komorrá bágyad egyébként sem felhőtlen arca, s rájön, hogy egész egzisztenciája, miként az egész modern civilizáció léte meg nem válaszolt kérdések, tisztázatlan problémák, téves koncepciók tömegére lett építve? Vissza