A világot ígértem Neked...

Előszó

1990 november végén a napi postával kaptam egy levelet a kötet egyik szerzőjétől, Horváth Andreától, aki az egyik kiadványunkkal kapcsolatosan lektorálásra jelentkezett kiadónkhoz. Levelében mellékesen említette meg, hogy írt egy néhány szerzői íves könyvet az állami gondozottakról egy lírikus regény keretében. Valami miatt - bár soha, egyetlen percet sem foglalkoztam ezzel a témával azelőtt - megindítottak a sorok és felkerestem őt a Zamárdi Nevelőotthonban, ahol nevelőtanárként dolgozott. Hosszan beszélgettünk arról, hogy milyen életet élnek a nevelőotthonokban a gyerekek, a felnőttek, s egy különös világ, egy - lehet így is mondani - a társadalomtól teljesen elszigetelt réteg kezdett feltárulni előttem. Az éjszakába nyúló beszélgetés megerősítette bennem azt a gondolatot, hogy erről a témáról könyvet fogunk kiadni. Azzal váltunk el, hogy én jelentkezem. Két héten belül döntésig vittük a dolgot; kifogjuk adni a „ Világot ígértem neked..." című könyvet. Nem elégedtünk meg azonban azzal, hogy a kötetben „csak" egy regény legyen. Ki akartam egészíteni riportokkal, egy tanulmánnyal s így egy három fejezetből álló könyvet szerettünk volna átadni a széles olvasóközönségnek. Ehhez azonban félmillió forint támogatásra lett volna szükségünk. 1991-ben nem volt Magyarországon olyan költségvetési szerv, aki ezt a csekély összeget (aminek fejében 30.000 példányban jelentettük volna meg a könyvet) átutalta volna - akár egy létrehozandó alapítványnak. Nem akarjuk sorolni, és név szerint senkit sem említünk meg, csak az intézményeket, ahol támogatásért jártunk: Népjóléti Minisztérium, a Fővárosi Önkormányzat egyik alpolgármestere, akikkel személyesen is tárgyaltunk, elutasító választ adtak. Arra sem méltatták ezt a kezdeményezést, hogy egy (bevezető) tanulmányt írjanak ehelyett az előszó helyett. így ez a kötet két részből áll, az első rész Horváth Andrea lírai eseményleírása, a második rész pedig riportokból tevődik össze. Ahogy azt a kedves olvasók (megrendelők) is jól tudják, ez a kötet alig több mint 400 példányban jelenik meg. Többen kifejezetten kérték, hogy a nevük ne szerepeljen a kötet végén található felsorolásban, ők a névtelenség megőrzésével támogatják ötletünket, kezdeményezésünket. Fáradságos munkával sikerült a könyvet megjelentetnünk. Úgy érezzük, hogy egy olyan sorozat első tagjáról van szó, amely mind szélesebb körben fog elismerést aratni. Vissza