A vívás kézikönyve

Előszó

A minden ágában folyton fejlődő sportküzdelmekben, a világraszóló eredmények egész sorozatával büszkélkedhető magyar vívósport holtpontra jut, s ezzel hanyatlásnak indul, ha nem tud olyan nagy tömeget megmozgatni, amelyből rátermettségük és szorgalmas munkájuk révén, a fiatal tehetségek egész sorozata léphet majdan a nagy elődök nyomdokaiba.
A vívás nehéz sport. Állandóan szorgalmas és rendszeresen felépített iskolamunkát, ez pedig - különösen, ha tömegsporttá akarjuk fejleszteni - sok, szakképzett oktatót kíván. Ilyen pedig aránylag - különösen a vidéken - kevés van, mert a vívómesteri pálya nem vonzó; az elszegényedett magyar társadalom ugyanis nem tudja anyagilag is értékelni a vívásoktatók testi és lelki fáradalmakkal egyaránt terhes, áldozatos munkáját.
A vívósportnak nagyértékű küzdőjellege, a magyar fajnak a vívásra való rátermettsége és nemzetünknek dicsőséges vívómultja arra kötelezi ennek a minden ízében férfias sportnak fejlődését féltő szeretettel figyelőket, hogy utakat és módokat keressenek és találjanak ahhoz, hogy a magyar vívósport - minden nehézség és akadály ellenére is - nemcsak eddig elfoglalt helyzetét tartsa, hanem, hogy - a mai viszonyokhoz képest kirívóan kis számú érdeklődőt vonzó kirakatsportjellegét elveszítve - igazi tömegsporttá váljék. A benne rejlő nagy, testi és lelki küzdőképességet egyaránt nevelő hatást így sugározza szét és ültesse be a magyarság minél szélesebb rétegeibe. Vissza