A vizuális nevelés műhelyei

Fülszöveg

A miskolci Herman Ottó Múzeum 1978-ban indította el kiállítássorozatát "A vizuális nevelés műhelyei" címmel. A sorozat indulása előtt elég széles spektrumban vázolgattuk, tervezgettük a lehetőségeket, mit vállalhat fel e kezdeményezés és hogyan is illeszthető egy múzeum képzőművészeti munkájának vonulatába.. Ez utóbbira volt könnyebb a válasz, hiszen a múzeum közművelődési tevékenységének erősödése, a mindennapok problémái felé törekvő nyitottsága igen meggyőzően indokolta e tervet. Az, hogy a sorozat végül is mit vállalt fel, az elsősorban az ötletet megelőző motivációkban kereshetők.
A vizuális kultúra fogalmával, terminológiai és gyakorlati hátterével való foglalkozás erősödése Magyarországon a hetvenes évek közepén kezdődik és visszhangja a nevelés területén olyan ellentmondásokat, megoldásra váró problémákat is megerősített, felszínre hozott, amelyek megoldását célzó kezdeményezések már jóval régebbre datálhatók.
Azt hiszem ezúttal sem tagadhatom a tanítás iránti elfogultságomat, melyet rajzot és művészettörténetet oktató múltamból hoztam és őrzök féltőn magamban, s amely ösztönzött e szakterület oktatási oldalának - úgy a szakmának, mint a széles közönségnek való - bemutatására.
"A vizuális nevelés műhelyei" mottó által elképzelhető lehetőségek így az oktatással való korrelációban leszűkültek és ki is alakult a végleges terv, melynek első részében a Képzőművészeti Főiskola Vizuális Nevelés Tanszéke, majd a Tanárképző Főiskolák Rajztanszékei mutatkoztak be. Vissza