A volokalamszki országút

Fülszöveg

ALEXANDR BECK
Ii
A volokalámszki országút
Regény
A könyv szerzője voltaképpen nem is Aiexandr Beck, hanem az élet, a valóság. Hőse: a szovjet nép, helyesebben a Vörös Hadsereg, mely egyetlen, iszonyú erejG ököllé kovácsoló-doit, hogy szétzúzza a gyilkosság mesterségére nevelt fasiszta betolakodókat. Színhelye: a volokalámszki országúi, mélyen a németek be akartak törni a birodalom szívébe, Moszkvába, hogy összezárják a várost szorító harapófogót. De a fogó két kegyetlen, lángszórókkal, páncéltörő ágyúkkal, gépfegyverekkel, tankokkal kivert állkapcsa között ott állt hétszáz vöröskatona, s a harapásra feltátott, vérszomjas száj nem csukódott össze. Hétszáz katona állott csupán a legveszélyesebb ponton „cérnavékonyságú vonalban", a többszörös túlerővel szemben. Ezek a katonák nem voltak mindannyian született hősök. Nemrégen öltötték fel az egyenruhát, s „a számvevő őrmester a katonaköpennyel együtt nem utalta ki mindjárt a ret-tenthetetlenséget is." De valamennyien tudták, hogy... Tovább

Fülszöveg

ALEXANDR BECK
Ii
A volokalámszki országút
Regény
A könyv szerzője voltaképpen nem is Aiexandr Beck, hanem az élet, a valóság. Hőse: a szovjet nép, helyesebben a Vörös Hadsereg, mely egyetlen, iszonyú erejG ököllé kovácsoló-doit, hogy szétzúzza a gyilkosság mesterségére nevelt fasiszta betolakodókat. Színhelye: a volokalámszki országúi, mélyen a németek be akartak törni a birodalom szívébe, Moszkvába, hogy összezárják a várost szorító harapófogót. De a fogó két kegyetlen, lángszórókkal, páncéltörő ágyúkkal, gépfegyverekkel, tankokkal kivert állkapcsa között ott állt hétszáz vöröskatona, s a harapásra feltátott, vérszomjas száj nem csukódott össze. Hétszáz katona állott csupán a legveszélyesebb ponton „cérnavékonyságú vonalban", a többszörös túlerővel szemben. Ezek a katonák nem voltak mindannyian született hősök. Nemrégen öltötték fel az egyenruhát, s „a számvevő őrmester a katonaköpennyel együtt nem utalta ki mindjárt a ret-tenthetetlenséget is." De valamennyien tudták, hogy hazájukat védik az aljas rablótámadás ellen — s ez a tudat hőssé avatta őket. A harapófogó egyre tágult, egyre széjjelebb feszült, s végül is lehullott Moszkva megkínzott testéről. Az író alázatos krónikása ennek a legendás harci tettnek. Egyszerűen, de szuggesztív erővel idézi fel a Honvédő Háborúnak ezt a dicsőséges fejezetéi és baráti közelségbe hozza az olvasóhoz a hétszáz katonát, akik emberségük kedvességével, derűjével, hibáival és erényeivel teszik még színesebbé, vonzóbbá ezt az Izgalomtól, s az élei elevenségétől feszülő írást. Vissza