A volt határőrvidéki házközösségek

Előszó

Jólehet a partikuláris jogintézmények iránt még a jogászközönség sem igen érdeklődik; mert az hivatásához képest a jog rengeteg birodalmára kiterjedő és az általános jogszabályok elméleti és gyakorlati vagy csak gyakorlati alkalmazásával foglalkozik; jólehet különösen a "házközösségi" intézmény a szorosan vett Magyarországnak csupán négy megyéjében és azoknak is csak egy részében, a volt katonai, most polgárosított határőrvidéken vert gyökeret és így a reá vonatkozó törvényes határozmányok alkalmazása aránylag nagyon szűk területi körre szorítkozik; jólehet már az 1873: XXIX., majd az 1885: XXIV. és végül az 1898: XII. t.-czikkek a házközösségek fokozatos megszüntetését rendelik és ujaknak keletkezését hátráltatják; mindazonáltal nem meddő dolog a házközösségekkel elméleti és gyakorlati szempontból foglalkozni. Nem meddő történeti szempontból, mivel ezen intézmény összefügg hazánk területi és közjogi integritásának történetével és tárgyalása világot vet arra a küzdelemre, amelylyel a magyarnak önhibájából vagy erőszak által elvesztett, elkobzott jogát, annak minden talpalatnyi részét, nyomról-nyomra kell visszafoglalni; nem meddő közgazdasági és szociológiai szempontból sem, mert a házközösség szintén egyik nyilvánulása az ember társadalmiságának és a vizsgálódás alkalmas anyagát nyujtja a tekintetben, mi ér többet: az egyedi vagy az összesített erő? mi válik be inkább, az egyéni vagy az összetett munka? melyikőjük szül több és jobb eredményt? Vissza