A wakefieldi pap/A raveloei takács/A férfiak forradalma

Előszó

A wakefieldi pap

Száz hiány is van e műben, s száz dolgot lehetne elmondanom, hogy azokat szépségekül tüntessem föl. De szükségtelen. Könyv lehet mulattató, számos hibák mellett is, s lehet untató egyetlen képtelenség nélkül. E darab hőse egyesíti magában a világ három legnagyobb hivatását: ő lelkész, férj s családapa. Úgy van rajzolva, mint kész tanításra, kész engedelmeskedésre; bőségben egyszerű, balsorsban fölemelkedett. A fényűzés s túlfinomultság e korában kinek tetszhetnék ily jellem? Kik a nagy világba szerelmesek, lenézéssel fordulnak el az ő falusi tűzhelye egyszerűségétől; kik a szemtelenséget humornak tartják, nem fognak elmésséget találni az ő ártatlan társalgásában; s kik megtanulták a vallást kicsúfolni, nevetni fognak a férfiún kinek fő vigaszelvei a jövő életből merítvék.

A raveloei takács

A férfiak forradalma

E regény az ú. n. nőemancipátionális regények közül való. Néhány évvel ezelőtt jelent meg és meglehetős feltűnést keltett Angolországban. Azt a képzelt állapotot festi, midőn a nő teljesen fölszabadul a férfi gyámsága alól, vele nem egyenlő lesz, hanem minden téren helyét foglalja el. A közélet minden ágában: politikában, tudományban, művészetben a nő viszi a vezérszerepet. A férfi csak végrehajtója a nő rendelkezéseinek és a legközönségesebb kézimunkák végzésére van kényszerítve, mivel testi erejénél fogva a természet is erre látszik utalni, még a nőt gyengébb szervezete miatt a szellemi munka illeti meg. Még a nemek egymáshoz való viszonya is megváltozott, a mennyiben az udvarló szerepét is a nő vette át. A férfi a női elnyomás alatt nyög, míg egy vakmerő főur, a ki Angolország régi királyaival van rokonságban, lázadást nem szít, a nők uralmát meg nem dönti és régi állapotokat, mikor a férfi parancsolt, vissza nem állítja. Vissza