A wittenbergai menyegző

Fülszöveg

1525 - Wittenbergben Luther Márton feleségül veszi Bora Katalint, a szökött apácát.
1525 - Frankenhausennál ezrével hányják kardélre a fejedelmek zsoldosai Müntzer Tamás parasztkatonáit.
A két évszám ugyanaz, ám mintha a két esemény s a helyszínek között semmi kapcsolat nem lenne. Vagy talán mégis? Luther doktort ugyanis méltán gyötörheti lelkifurdalás a parasztok kíméletlen lemészárlása miatt, hisz ő maga biztatta az urakat: fékezzék meg engedetlen jobbágyaikat. S nem éppen az önmagával való meghasonlottság, a belső elbizonytalanodás, a kínzó kételyek bírták-e rá a reformátort, hogy feladja magányát, és megértő társat vegyen maga mellé, aki otthont teremt számára, ha már a külvilág eseményei oly lehangolók?
Hans Lorbeer, a neves NDK-beli író nagy lélektani felkészültséggel igyekszik közel férkőzni Luther ellentmondásos alakjához, s bemutatni a korszakalkotó egyéniség hétköznapi arcát.
A wittenbergai menyegző azonban mégsem csupán egyetlen ember belső vívódásainak krónikája, hanem sodró lendületű történelmi regény. Költött alakjainak sorsa - a parasztok táborából menekülő diáké és Balzeré, a bányászlegényé - legalább annyi érdeklődésre tarthat számot, mint a históriai személyeké. Merthogy a fejedelmek vésztörvénye értelmében Bachmann és Balzer halál fiai, ha rájuk bizonyítják: Müntzer seregében harcoltak. S az olvasó, míg izgalommal követi nyomon a két rokonszenves fiatal férfi küzdelmét az életért, bepillantást nyer a késő középkori Wittenberg polgárainak és diákságának mindennapjaiba is, részese lesz a várost lázba hozó rendkívüli eseményeknek: kivégzésnek, rebelliónak, tűzvésznek. Vissza