A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve XVI.

Előszó

Nincs a parasztság mellett a 19. századi magyar társadalomnak olyan osztálya, rétege, amellyel a történetírás annyit foglalkozott volna, mint a középbirtokos nemesség. Éppen ezért meglepő, hogy a kérdés irodalmát számba véve monográfikus igényű feldolgozásokkal nem találkozunk. A történeti irodalom elsősorban az ország különállását védő közjogi, a polgári átalakulást elősegítő reformkori szerepét méltatja. Gazdasági tevékenységét elmarasztalja, sőt pozitívnak ítélt politikai szerepét éppen szorongatott gazdasági helyzetéből vezeti le. Civilizáltságáról, kulturális közállapotairól pedig éppenséggel lesújtó véleményt formál. A napjainkig élő felfogást tömören foglalja össze Praznovsky Mihály, aki a "bene posessionati" osztályát provinciálisnak, beszűkült érdeklődésűnek írja le. Szembeállítja gazdaságuk lezüllését, eladósodásukat fényűző életmódjukkal, melynek következménye a tömeges tönkremenetel. Anyagi alapjuk elvesztése után pedig - vonakodva minden hasznos tevékenységtől - elözönlik az államapparátust. Anyagi romlásukkal párhuzamosan, liberális elveiket feladva ideológiailag jobbra tolódnak.
A széles körben elterjedt felfogás kialakításában, elterjesztésében talán a történetírásnál is nagyobb szerepet játszott a politikai publicisztika és a szépirodalom. A középbirtokos nemesség válságosra fordult helyzete már az 1850-es években megindította a vitairatok áradatát. Mocsáry, Kenessey, Galgóczy munkái azonban még témájuk iránt elkötelezetten próbálnak kiutat keresni az előjogait, birtokait, politikai tevékenysége hagyományos terét, a vármegyét elvesztett nemesség számára. Vissza