A zenéről, zeneszerzőkről, önmagáról - CD-vel (dedikált példány)

Fülszöveg

Ha tehetem, minden koncert előtt elmegyek egy múzeumba. Ha Schubertot játszom, mindig nagyon inspirálónak érzem Caspar David Friedrich festményeit. Ugyanez a helyzet az irodalommal és a nyelvvel. Amit az ember lát, olvas vagy átél, egészen biztosan kihat a zenélésére is. Horszowszki vagy Arrau muzsikálásán lehetett érezni, hogy sokat élt, látott és olvasott. Igaz, például Benedetti-Michelangelin mindez nem érződött, ő fantasztikusan játszott, alighanem minden idejét a zongora mellett töltötte. Engem mindig jobban vonzottak azok a zenészek, akik sokat tudtak a világról.
Abban a tudatban lépek ki a pódiumra, hogy küldetésem van: Bach, Mozart, Beethoven és Schubert zenéjének megszólaltatása. Egy Cézanne-képet kiakasztanak a múzeumban, és mindenki megnézheti. Egy Bach-mű kéziratát azonban hiába akasztják ki a falra, bármilyen szép is, csak akkor lesz Bach-mű, ha valaki kilép a pódiumra és megszólaltatja. Az előadó médium a szerző és a közönség között. Nélküle az egész nyugati zeneirodalom holt kincs.
Schiff András 1953-ban született Budapesten. Ötéves korában Vadász Erzsébet tanárnő irányításával kezdett zongorázni.
Tanulmányait a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián folytatta Kadosa Pál, Kurtág György, Rados Ferenc növendékeként, majd Londonban Sir George Malcombnál tanult. 1976-tól kezdődött nemzetközi karrierje.
1979-ben elhagyta Magyarországot, és Londonban, illetve az Egyesült Államokban telepedett le. 1986-ban megnősült. Felesége, Yuuko Shiokawa hegedűművész Salzburgban élt, így ez lett közös otthonuk. 1998-ban a házaspár Olaszországba költözött. Jelenleg Firenzében élnek.
Hangversenyeinek műsorai Schiff András különleges tematikák szerint állítja össze. Így adta elő Bach, Haydn, Mozart, Schubert, Chopin, Bartók valamennyi zongoraművét koncertsorozatok keretében.
2003-ban kezdi játszani ciklus keretében Beethoven összes zongoraszonátáját és zongoraversenyét. Fiatal kora óta szenvedélyes kamaramuzsikus.
1989 és 1998 között ő volt a Mondsee-i Zenei Napok, az évenként megrendezett Salzburg melletti kamarazenei fesztivál művészeti vezetője. 1995-ben Heinz Holligerrel megalapították Svájcban az Ittingeni kamarazenei Fesztivált. 1998-ban hasonló fesztivált kezdeményezett "Hommage to Palladio" címmel a vicenzai Teatro Olimpicóban, melynek szintén ő a művészeti vezetője.
2001-ben új kifejezési formát választott, vezényelni kezdett. Többek között vezényelte Bach Máté passióját, és Mozart Cosí fan tutte című operáját, melyben az általa alapított Cappella Andrea Barca Kamarazenekar működött közre.
1991-ben Bartók-díjjal tüntették ki. 1994-ben a Robert Schumann Társaságtól Claudio Arrau Emlékérmet kapott Düsseldorfban. 1996-ban a magyar állam Kossuth-díjban részesítette. 1997-ben megkapta a Leonie Sonnings Dán Zenei Díjat. Két alkalommal tüntették ki Grammy-díjjal. Vissza