A zeneszerző Szabó

Előszó

A világ ma legkekintélyesebb zenei lexikona, a friss kiadású The New Grove Dictionary of Music and Musicians (London 1980) a következőket írja Szabó Ferencről:
"Szabó Ferenc (sz. Budapest, 1902. dec. 27., megh. 1969. nov. 4.). Magyar zeneszerző. 1921 és 1926 közt Weinernél, Siklósnál, majd Kodálynál tanult zeneszerzést. Meglepően gyors elismerést vívott ki a magyar zenei életben 1926-31 közti kamaraműveivel, amelyekben újjáértelmezte Kodály népi stílusát, szigorú és összetett szerkezetekben egyesítve lírai reflexiót és éles politonális ellentéteket. Miután már kora ifjúságától a politikai baloldalnak kötelezte el magát, 1927-ben belépett az akkor illegális Kommunista Pártba. Szenvedéllyel vett részt munkáskórusok vezetésében és tömeges előadásra szánt zene írásában, új közvetítéseket keresve a magas művészet és a népi kultúra közt. Ennek során stílusát kis, könnyen előadható formákba sűrítette, és redukált eszközökkel hozta létre a tömör ellentétek és összetettség minőségeit, fenntartva zenéje egyéni jellegét. E közelítés termékenységét bizonyította a Farkasok dala c. kíséret nélküli énekkari ciklus sikere, amelyet Petőfi Dent fordította szövegével adtál elő 1931-ben Londonban a Modern Zene Nemzetközi Társasága Fesztiválján.
Szabónak, mint kommunistának, Berlinen keresztül (1931) a Szovjetunióba (1932) kellett emigrálnia. A szovjet zenei élet tekintélyes alakja lett, és lehetősége nyílt, hogy sokkal magasabb szinten kutassa a közös alapot a hangversenytermi és a tömeges zenei gyakorlat között. Számos tömegdal és filmzene (Így Piscator: Halászfelkelés, 1934) az eredetileg kamarazenekarra készült Szimfoniettáját domra-zenekarra (pengetős népi hangszer) írta át. Szilárdan ellenállt annak, hogy stílusát szimplifikálja, mégis sikerült az expresszionisztikus feszültségeken keresztül pozitív emberi nézőpontig eljutnia, kissé hasonlóan Bartók, Honegger vagy akár Schönberg útjához útjához, abban a korban, amikor az értelmiségiek világszerte antifasiszta álláspontot foglaltak el. Vissza