A zilahi céhek története

Előszó

A középkori céhek története gazdaságtörténetünk igen fontos részletét világítja meg. A céhek nemcsak a feudalizmus virágzásának korában fontos láncszemei az ipari termelésnek Erdélyben, hanem a késői középkor évtizedeiben is, egészen 1848-ig. Sajnos az eddigi részletkutatások igen szegényesek. Szádeczky-Kardoss Lajos századeleji és Stefan Pascu napjainkban megjelent monográfiáján kívül átfogóbb részlettanulmányok nem állnak rendelkezésünkre. Pascu monográfiája hézagpótló mű. A Szádeczky monográfiája óta folytatott kutatások eredményeire támaszkodva új napvilágításban tárgyalja a középkori erdélyi céhek életét. az erdélyi kézművesség kialakulásának és kezdeti fejlődésének jellegzetességei ezáltal általános vonalakban ismertekké váltak. Nem állíthatjuk ezt azonban a késő középkor céhrendszeréről. Szádeczky felbecsülhetetlen értékű munkája rengeteg konkrét adatot szolgáltat ugyan, de ezeknek az adatoknak helyes, marxista kiértékelésére és kibővítésére céhrendszer fejlődéséről, szerepéről keveset tudunk. Fiatal gazdaságtörténészeink figyelmét inkább a gazdasági élet más kérdései, elsősorban a mezőgazdaság kapitalista átalakulásának, a manufaktúrák s a kezdeti gyáripar kialakulásának kétségtelenül vonzóbb problémái kötötték le. A céhrendszerek azonban Erdély elmaradt gazdasági viszonyai közepette a hűbériség bomlásának és a kapitalizmus kibontakozásának korában is nagy fontossága volt. A céhes termelést a XVIII. századtól kezdve már egészen más tényezők jellemzik, mint a korábbi századokban. Vissza