Előszó
Suba Dani "A zsák" cimü egyfelvonásos vigjátékát bizonyára nagy örömmel fogadják majd a falusi szinjátszó csoportok. Közismert, hogy ezek az együttesek elég gyakran müsor-hiányában szenvednek, ám...
Tovább
Előszó
Suba Dani "A zsák" cimü egyfelvonásos vigjátékát bizonyára nagy örömmel fogadják majd a falusi szinjátszó csoportok. Közismert, hogy ezek az együttesek elég gyakran müsor-hiányában szenvednek, ám előfordul az is, hogy csupán azért, mert nem kivánnak olyan szindarabokat játszani, melyek nem tükrözik életünk valóságait a falusi együttesek számára elfogadható szinten. "A zsák"-ban, most egy olyan szindarabot kapnak kézhez, mely könnyed, vidám hangon tárgyal fontos kérdést: a közösség, illetve a köztulajdon iránti magatartás kérdését. Aki ismeri a falusi viszonyokat, nagyon jól tudja, hogy ez milyen lényeges dolog, s hogy a falusi pártszervezeteknek mennyi meggyőző, felvilágosító munkát kell végezniök annak érdekében, hogy a szocialista erkölcs alapelveit érvényesitsék, s kiüzzék az emberek tudatából a mult árnyait.
Kétségtelen, hogy ebben a munkában jó szolgálatot tesz ez a vigjáték. A szerző a szatira fegyverével, gyakran bohózati elemek keverésével küzd a retrográd magatartás ellen. Látszólag kicsi ügyről van szó, mindössze egy zsákról, de Suba Dani zsákjába sok minden belefér - igy például - s ezt igen fontosnak tartom - az emberek büntudata is. ilyenformán a szerzőnek sikerül érzékeltetnie - változatlanul vigjátéki eszközökkel -, hogy az emberekben küzdelem folyik a születő uj és az elhaló régi között, s ha nem is foglalnak el mindig helyes álláspontot, büntudatuk bizonyosfoku önvizsgálat eredménye, a folyamat, a tisztulás folyamata már megindult.
Suba Dani szatirájának érdeme, hogy az időszerü mondanivalót világos, kiélezett, tehát éppen ezért sokatmondó helyzetekben tudta szinpadra vinni. A szindarab alakjai is megfelelően körvonalazottak; a szereplőket egyszerüen, de izesen beszélteti
Vissza