Előszó
E munka egyike azon nagy történelmi műveknek, melyeknek kiváló fontossága és hordereje párhuzamosan nő az idő folyásával.
Egyetlen világmozgalom sem dicsekedhet oly rapid fejlődéssel, mint az ezen...
Tovább
Előszó
E munka egyike azon nagy történelmi műveknek, melyeknek kiváló fontossága és hordereje párhuzamosan nő az idő folyásával.
Egyetlen világmozgalom sem dicsekedhet oly rapid fejlődéssel, mint az ezen munkával megindított politikai cionizmus, hogy még ugyanazon generáció élhesse a nagy sötétséget, megérje a derengést és még lássa a ragyogó nap felkeltét.
1895. évben irta meg e művét felejthetetlen vezérünk dr. Herzl Tivadar, azóta egy nemzedék sem tűnt még el és - a Zsidóállam . . . valóság.
Azonban neki, e második Mózesünknek sem adatott meg e napot megérnie, 1904. julius 3-án - Thamus 20. - élete derekán, 44 éves korában a nagy nemzetébresztő munkától összeroskadt.
Herzl összeroskadt, de népe, a zsidó nép talpra állt, sorsa gyeplőjét maga vette a kezébe és nem bizonyult méltatlan önkormányzónak.
Jóslata: a zsidók, ha akarják, megkapják a maguk államát és azt meg is fogják érdemelni, - a párisi békekonferencián ime betelejesült. - A legnagyobb történelmi büntény jóvátétetett, a zsidó nép visszakapta a tőle 2000 évvel ezelőtt erőszakkal elrabolt ősi hazáját, Palesztinát és vele mindazon feltételeket, melyek szükségesek e nép és föld restaurálására.
Herzl meghalt, de csak a testi Herzl. Szellemét ébredő, erősbödő népe mid nagyobb és nagyobb kegyelettel őrzi és vele együtt őrzendi majd az egész emberiség.
Máramarossziget, 1919. junius hó.
Vissza