Abafi

Előszó

Részlet a könyvből:

A szép Maros völgyében Alvinc a legkiesb falvak egyike Erdélyben. Termékeny szántóföldek simulnak alatta, gazdag aratást ígérve a szorgalmas földmívelőnek ; a Maroson túl elevenzöld szőlőhegyek emelkednek, melyek alatt regényes fekvésben tűnnek ki a szemben fekvő Borbereknek egyszerű szalmafödelei.
A helység közepe táján láthatók ősz falai egy hajdan fejedelmi kastélynak, mely történetünk idejében épségben állott. Az épületnek két magas szárnya áll még, melynek egyikébe a kapu nyílik magas boltozat alatt; a más két oldal rom jelenben, s csak rakhelyül használtatik. Ennek egyik szögletében mutatják még egy-két fennálló falait azon teremnek, melyben Martinusius Györgyöt megölték s kivetették az ablakon, hol több ideig temetetlen sorvadtak tagjai.
E szép fekvésű falunak napnyugati végén volt egy alacsony, egyszerű falusi lak, sötét, félig meszelt falakkal, milyeneket most is sokhelyt láthatni úton kívüli falukon. Magas, éles födél, zsindellyel födött kémény, a tornác alig másfél könyöknyi széles s az odavezető keskeny lépcsők idomtalan fahasábokból egymáshoz jólrosszul illesztve. A tornácon, melyet durván faragott négyszegű gerendák támogattak, jobbra félig nyilt fahombár állt, födele kendercsomókkal terhelve; mellette jobbra egy rosszul abroncsolt hordócska, melynek meszes, felül szétváló dongái, tartalmára mutattak, balra lóca, vastag ingó lábakkal; az ajtó mellett, mely egy nemébe az előszobának nyilék, a másik oldalon kendertiló s egy pár alacsony székecske. Túl ezeken az elhintett zab- s árpaszemeken tyúkok és csibék kapkodtak. Vissza