Abesszínia, Afrika Kánaánja

Előszó

Részlet a könyvből:

HABES MADÁRTÁVLATBÓL

Kering a sas. Fölötte a nap, a ragyogó végtelen égbolt. Mintha csillogó kristály volna a szárnya. És a mélységben fényfolyam. Ott zúgja a tenger a világ lélegzetét, - két kontinens örökös érverése lüktet ; Arábia és Afrika partja között hat órán át árad és hat órán át visszahúzódik a víz, ma éppen úgy, mint tegnap, ezer évvel ezelőtt éppenúgy, mint a legtávolabbi időkben. Vájjon hány hullámot vet ? Hány vihar szántotta színét ? Csapkodja a sziklákat, ordítva támad a kövekre, csikorogva kalapálja, csiszolja őket. Odasimul az őskori óriásokhoz, átöleli és simogatja őket, beszél és csacsog örökkévaló dolgokról.
A feltornyosuló sziklák között fényes vonal: az országút, amely Adana-ból, a mai Ádenből Mariaba-ba, a szabeusok országának fővárosába vezet. Az út mentén hegy, hátán Sába híres városa. Ott él Arábia leggazdagabb népe, melyet egyre gazdagabbá és gazdagabbá tesz kereskedelme : hatalmas karavánokat menesztenek a szárazföld mélyébe s cédrushajókat a szemben fekvő Afrikába, ahol az izzó homok partmenti csíkja mögött nagy és gazdag föld emelkedik mind magasabbra : »Hagasa Ager«, Habes ősrégi országa.
Még kicsiny a világ, végetér Herkules gibraltári oszlopainál, a Földközi-tengeren elég a hely az egész Odysseia számára és a földnek erről a mondábavalóan távoli zugáról, amely fölött a sas száll, így ír az öreg Homeros : »Poseidon éppen a messze elterülő Etiópiát látogatta meg, a földnek ezt a kétfelé osztott, legtávolabbi népét, amely ott lakik, ahol Hyperion fel- és lejár, hogy megízlelje a bikákból és kosokból álló áldozatot«. És ide, a régi Etiópia »második részébe«, a bikák és kosok földje felé repül az óriás madár a kék tenger fölött. Lenn hajók úsznak, barnabőrű férfiak forgatják a dagadó vitorlákat, köztük egyetlen fatörzsből kivájt csónakok, amelyeken magányos hajós ringatja magát parttól partig. Vissza