Előszó
Iskolánk fő célja nem az oktatás vagy a különféle versenyeken való részvétel, hanem a nevelés. Tanáraink nevelési célja a keresztény értékrendszerben történik. Erről nem sokat beszélnek, de ilyen környezetet akarnak teremteni, mert a nevelés a környezet hatása az emberre. Egy katolikus iskola nem azzal válik katolikussá, hogy a fenntartó katolikus, vagy hogy sokat emlegetjük az Egyházat. A szellem a fontos, a környezet.
Semmi kétség aziránt, hogy az iskolának az is hivatása, hogy kitartó gonddal művelje az ifjú emberek értelmi képességeit, kifejlessze az ítéletalkotást, bevezessen a nemzedékek munkájával kialakított kultúrába, erősítse az értékek iránti fogékonyságot. Ennek főbb területei: az alapvető emberi viselkedés, a társadalmi együttélés, az emberi élet megbecsülése, az egymásért való felelősségvállalás elsajátítása, a haza és a nemzet iránti elkötelezettség vállalása.
De iskolánk feladatának vallja azt is, hogy megteremtse az evangéliumi szeretet légkörét az iskolai közösségben. Ennek a szeretetnek mintegy alaptörvénye a másik létének akarása. Embertársamat akkor szeretem, ha azt a jót, amit magamnak akarok, neki is akarom.
Iskolánk lépést akar tartani korunk fejlődésével, az egyetemes kultúrát összekapcsolja az üdvösség hírével, úgy hogy a diák megélje, szinte megtapasztalja a hitet, hogy a hit fénye járja át a világról, az életről, az emberről szerzett ismereteit.
A magyar nevelés szóban is benne van, hogy lényege a növelés, a meglevő nagyobbítása, érlelése. A latin educare, az educere szóból is azt mondja, az ifjúból ki kell hozni az értékeket, irányítani kell a benne levő talentumokat. Az ifjú ember nevelhető és nevelendő, ki kell belőle hozni a jót. Ezt igyekszik iskolánk elérni. Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek jó vakációt.
Zirc, 2008. június 25-én
Vissza 
