Abschied

Fülszöveg

Csengnek-bongnak a szilveszteri harangok 1900 utolsó napjának éjszakáján. Új század kezdődik… Új korszaknak kell kezdődnie. „Mindennek másképp kell mennie! Mindennek! az egész világnak!…”
A Kis Hans Peter Gastl ezen az éjjelen megfogadja: megváltozik, jó ember lesz. De hosszú az út e háromszoros fogadalomtól az Állhatatos Életig. A saját és mások aljassága előtt örökké vigyázzban álló, felfelé bokacsattogtató, lefelé fogvicsorgatva koncát védő burzsoázia számára a változás csak egyet jelenthet: hódító háborút. És ez a burzsoázia tartja kezében a kis Hans nevelését.
De az Állhatatos Élet is elküldi követeit: Christinét, a cselédlányt, aki a szülőföldről dalol, a szocialista szabósegéd fiát Franzl Hartingert, a jó pajtást, Xavert, a tisztiszolgát, aki a kisfiúnak fülébe súgja: „Másképp lesz! De egészen másképp, mint ahogy ti gondoljátok, ti nagyfejűek, ti! – Másképp! egészen másképp – erre a nyakadat teheted… Mi majd gondoskodunk róla idejében… Mi! A magunkfajta!” A kis zsidó pedig megtanítja az Internacionáléra.
Sokáig tart, mire Hans Peter Gastl felismeri, hol a helye, de 1914 nyarán már tudja: csak egyfajta lelkesedésre van szükség: lelkesedésre a háború ellen. Nem jelentkezik önként, s ezért – el kell hagynia a szülői házat.
Megindul lefelé az első emeleti lakásból. S a lépcsőn mégegyszer átéli gyermek- és ifjúkorának minden küzdelmét. De lent nyitva áll az út, mely az Állhatatos Életbe vezet. Vissza