Abszolút egyidejűség

Előszó

Einstein "Hogyan látom a világot" című könyvében az abszolút egyidejűség fogalmának "megdöntéséről" ír (Gladiátor Kiadó, 1996. 147. o.). Hogyan lehet egy fogalmat "megdönteni"? Ez képtelenség! A fizikában egy fogalom tartalma két részre oszlik: Filozófiaira és fizikaira. A fizikai tartalom "törölhető", amennyiben az adott fogalomnak nem található szerep a természet leírásában. A definiált elméleti tartalom azonban mindig megmarad, annak "megdöntéséről" soha nem beszélhetünk! Az abszolút egyidejűség fogalma is mind a mai napig megmaradt, és nem csak filozófiai szinten. Napjainkban is létezik Einstein elsietett, megalapozatlan kijelentése ellenére. Továbbra is használjuk akarva, akaratlanul, észrevétlenül.
A speciális relativitáselmélet eszköztárában valóban nem szerepel az abszolút egyidejűség fogalma. Adott viszont egy Einstein által definiált egyidejűség, mely relatív funkciót tölt be, de sok előnyét az anyagi valóság mélyebb leírásában nem élvezhetjük. Einstein egyidejűségét mi megalapozatlannak, vitathatónak tartjuk, és egy tisztább egyidejűségi fogalmat vezetünk be helyette, ami nem más, mint az abszolút egyidejűség! Ezt a fogalmat "hozzuk vissza" egy tisztább háttérrel a fizikába.
Einsteinnek az abszolút egyidejűség fogalmát nem "kiküszöbölnie" kellett volna (uo. 177. oldal), hanem pontosan definiálnia, továbbá feltárni, majd meghatározni a saját maga által megalkotott "relatív" egyidejűség és az általa feleslegesnek ítélt abszolút egyidejűség közötti matematikai-fizikai kapcsolatot. Ezek után következhetett volna az előnyök és a hátrányok kidomborítása, és annak eldöntése, hogy mely fogalom szolgálja jobban a természet leírását.
Ennek a könyvnek azt a fontos küldetést szánjuk, hogy rávilágítson az abszolút egyidejűség nélkülözhetetlen voltára a fizikában, ugyanis e fogalom nélkül a valóság, a Világegyetem mozgásának kellően mély leírása, egyszerűen nem lehetséges. Törekvésünkkel csaknem egy évszázada fennálló hiányt pótolunk. Vissza