Acél

Előszó

Részlet a könyvből:
Este nyolc óra volt egy téli napon és autók gördültek tova az úton, mely megkerülte a dombot, mielőtt annak tetejére ért. Az út jegessé vált, ezért lassan mozogtak és szép látványt nyújtottak a behavazott lejtőkön játszó fényuszályaikkal. A völgy utcáin az emberek ezt mondták: "Társaság van odafent a Mansion House-ban" - ezt a nevet adták a várkastély-utánzatnak, mely a dombot koronázta nagyapáik ifjúsága óta. Mint várkastélyokban szokás, - akár valódiak, akár utánzatok -, a meghívottak száma kicsiny, míg a kiszorultaké nagy volt. Utóbbiak irigykedve nézték az előbbieket és regényes, izgató álmokat szőttek róluk: míg az előbbiek igyekeztek úgy viselkedni, ahogy elvárták tőlük és bármennyire hajlottak az unalomra, úgy tettek, mintha nem tudnák előre, hogy unatkozni fognak.
A dombra mászó kocsik között volt egy, amely először tette meg ezt az utat és így a benne ülők azt képzelhették el, azt várhatták, amit akartak. Nagy csukott autó volt, amelynek kormányánál egyenruhás, bundás vezető volt. Tulajdonosa az írigyelt néposztály tagja, körülbelül negyven éves, tehetséges és biztos föllépésű férfi volt divatosan öltözött feleségével, aki annyira közel bujt hozzá, amennyire csak tudott. De ezt nem érzelmi okokból, hanem azért tette, mert olyan mondanivalói voltak, amelyeket nem a soffőr fülének szánt és bár volt üvegválasztófal kettőjük között, nem akarta megkockáztatni, hogy a vezető mégis halljon valamit. Vissza